Tompa Mihály: Alkonyatkor
Tompa Mihály: Alkonyatkor Tünődve állok én Az est sugárinál, Midőn a nap sötét Hegyek mögé leszáll; Kérdem: ha életünk Fáklyája majd elég, Ujabb dicső korány Reá derűl-e még? És a …
Tompa Mihály: Alkonyatkor Olvass továbbVers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Tompa Mihály: Alkonyatkor Tünődve állok én Az est sugárinál, Midőn a nap sötét Hegyek mögé leszáll; Kérdem: ha életünk Fáklyája majd elég, Ujabb dicső korány Reá derűl-e még? És a …
Tompa Mihály: Alkonyatkor Olvass továbbTompa Mihály: Siremlék Pihenj, fiam! nem áll ugyan Kevély márvány álmad felett; De bús anyád, fájdalmival, Sirodnak élő szobra lett. Szivemre írva fel neved A vesztés gyászbetűivel; A vándornak, ki …
Tompa Mihály: Siremlék Olvass továbbTompa Mihály: Oh…! Oh boldogság! árnyas zöld lugas, Mért borul rám enyhe sátorod: Ha szélvészben rengő lombjaid Féltenem kell, hogy lehullatod!? A vágyó szív nyugtalan keres… S nyer szorongást kétséget …
Tompa Mihály: Oh…! Olvass továbbTompa Mihály: Kép Sűrű bokor zöld lombja közt Fészket rakott egy pár madár; A fészek im megnépesül… Benn pelyhesek sipegve már. A hím csodálkozik: hogy egy A többinél hatalmasabb; Testvéritől …
Tompa Mihály: Kép Olvass továbbTompa Mihály: Temetői hangok Megszólalt másodízben a kakas, Hangját az éjben hosszan nyujtva el… Mély csendéből a néma temetőt Rögtön kisértetes hang rázta fel. Hideg siremlék bámult mindenütt, Hámlott kő, …
Tompa Mihály: Temetői hangok Olvass továbbTompa Mihály: Hajnalkor “Kis fülmile! ki hí dalolni, Ha kezd pirúlni napkelet? Öröm vagy bú szokott-e csalni Ajkidra édes éneket?” – “A természet szent templomában Legyek bár én kicsiny madár …
Tompa Mihály: Hajnalkor Olvass továbbTompa Mihály: Fecske, gólya Téve hosszu, terhes útat – Melyet a szél is megúnhat, – Kikeletkor megjövétek! Rongyos, szennyes volt a fészek… Ezt a dolgot hozni jóra: Volt az első, …
Tompa Mihály: Fecske, gólya Olvass továbbTompa Mihály: Májusban Zöld a mező, foly a patak, Hűs árnyakon madár-zene; Van-e, ki benned, oh tavasz! Édes gyönyört nem érzene? Kinek csak egy virága volt, S benned föl nem …
Tompa Mihály: Májusban Olvass továbbTompa Mihály: Rózsafámhoz Vége van már a tavasznak, Hosszu a nap és heves; Hallgat a dal – a madárka Hűvös árnyat bú, keres. Oly kies volt, oly rövid volt… S …
Tompa Mihály: Rózsafámhoz Olvass továbbTompa Mihály: Ne hivj… Ne hivj engem ki a mezőre, Ha elveszett virága, zöldje! Vagy a gyorsan futó patakhoz, Mely a bércről hullt lombokat hoz; Ábránd, öröm, dal messze-széledt… Közel, …
Tompa Mihály: Ne hivj… Olvass továbbTompa Mihály: Kosár Telve kékes ibolya, Rózsa, szekfű, rozmarin Illatos virágival: Kedvesemnek karjain, Ugy szeretlek kis kosár! Vagy ha benned rejtve már Szép kezétől a levél, Melyet adna is, nem …
Tompa Mihály: Kosár Olvass továbbTompa Mihály: Nefelejcs Mintha volna a liget könyűje, Tiszta gyönggyel ömlik a patak; Partjain az ifju nefelejcsek Bokrosával felvirítanak. Kedves lánykám! égi szép szemedből, Hivedért könyűt gyakorta ejts! Kebleden, …
Tompa Mihály: Nefelejcs Olvass továbbTompa Mihály: Első szerelmem Emlékszem még, emlékszem reája, Ifjuságom boldog szép korára! Fényes napja s könnyü fellegével, Azt az időt hogy felejteném el? Rengő habján játszva vitt az élet, Azt …
Tompa Mihály: Első szerelmem Olvass továbbTompa Mihály: Farsangban Mint a szélvész, repűl a szánka A csillogó fehér havon; Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s hajadon. Farsangol a világ! kinek nincs: Feleséget keresni jő; …
Tompa Mihály: Farsangban Olvass továbbTompa Mihály: Bucsú az ó évtől Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk! Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk! Sok csinyt tettél, szökve mégy el, Meg sem várva …
Tompa Mihály: Bucsú az ó évtől Olvass továbbTompa Mihály: Új évkor Isten házába gyűl A hívő nép új évnek ünnepén; Holott forró imát A buzgó néppel híven mondok én. És a fohász imígy Száll ég felé: ajándokozz …
Tompa Mihály: Új évkor Olvass továbbTompa Mihály: Tavaszdal Darvak röpülnek át Kinyilt folyók felett, Hirdetve hangosan A várt kikeletet; És bár a föld kopár, Szinetlen a vidék, Kéken sugárosan Mosolyg alá az ég. A földben …
Tompa Mihály: Tavaszdal Olvass tovább