Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Tóth Árpád: A reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak remény, Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol untalan. Sima száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? …
Tóth Árpád: A reményhez Olvass tovább Tóth Árpád: Erdőszél Itt valaha Mátyás király Nézhette az estéli táj Kék fényében a megbuvó vad Nyomán felrebbenő rigókat. Azóta, hogy leáldozott Az a nap, itt mi változott? A szikla …
Tóth Árpád: Erdőszél Olvass tovább Tóth Árpád: Himzés Szólongatom olykor magam: be szépek A föld csudái, látod, bús nomád? Miért hát mindig bánat a komád, És sóhajszéllel bélelt halk beszéded? Ne bánd, hogy csalfa csillogás …
Tóth Árpád: Himzés Olvass tovább Tóth Árpád: Ripacs Csak a bukás várt, látom magam is. Elméláztam a fák közt: Ó, szelíd, Örök kulisszák! – s mikor tüzeit Rámköpte a reflektor: „most!” – hamis Gesztussal rángtam, …
Tóth Árpád: Ripacs Olvass tovább Tóth Árpád: A vénülő folyamnál Ó, elmúlt árva életem, olyan Fénnyel ragyogsz ma át a tiszta esten, Mint néma partja közt aranylik resten Az elkanyargó tropikus folyam. Megszépült tükröd nézem …
Tóth Árpád: A vénülő folyamnál Olvass tovább Tóth Árpád: Elzeng az élet… Elzeng az élet, s vissza, vissza nincsen út! Koporsóból kélsz minden reggel: bús feltámadás! Keresztrefeszített tegnapod feltámadt Messiása lennél, Ki bűnt és vért s mindent, …
Tóth Árpád: Elzeng az élet… Olvass tovább Tóth Árpád: Esti vizió Boldog isten! hát mindig így lesz már most? Magamat én, szegény, elengedem, S mint züllött küllők rívó tengelyen, Átfordulnak a régi és a sáros Búbánatok szédülő …
Tóth Árpád: Esti vizió Olvass tovább Tóth Árpád: Gyerekszemekkel… Kerek szemekkel, Gyerekszemekkel Ámulni még, mint valaha, Ha még lehetne, Be jót tehetne Szememmel egy vidám csoda. De jaj, ha fáradt, Könnye-kiszáradt, Fénye-fakult a régi szem, Hiába …
Tóth Árpád: Gyerekszemekkel… Olvass tovább Tóth Árpád: Ó, forgó földünk! Ó, forgó földünk! – ostoba Játékok legbúsabbika! Röpít a Végzet ostora Tova, vén pördülő csiga! Csak pörget egyre, konokon, A végtelenben féktelen, S vak surranásod …
Tóth Árpád: Ó, forgó földünk! Olvass tovább Tóth Árpád: Vergődni mindhalálig… Vergődni mindhalálig, Vágyódni mindhalálig, Violás pirkadattól Rozsdás alkonyodásig, Zsenge leánykaroktól Vén kéj fojtó karjáig, Be sokat fáj az ember, Amíg lassan elvásik. És mégse elég, mégse, …
Tóth Árpád: Vergődni mindhalálig… Olvass tovább Tóth Árpád: Krisztus-képre Szelíd gyermek, mért késztetsz, hogy megálljak, Felém mért nyújtod nyájasan kezed? Szívem, mely mindig későn érkezett, Szelíd gyermek, lásd, lomha, furcsa, bágyadt. Leomlanék csókolni jászolágyad Mint ki …
Tóth Árpád: Krisztus-képre Olvass tovább Tóth Árpád: A múmia Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva, Mint múmia, mely fekszik s nem enyész, És süppedt mellét nyomja lomha gúla, És holt szemét beszőtte halk penész. …
Tóth Árpád: A múmia Olvass tovább Tóth Árpád: Ősz Kábultan füsttől s éji zajtól A nedves karikákat néztem, Miket a pohár talpa rajzol A márványos, hűs asztalszélen. Az utcára kék fény omolt ki, Künn lucskos, setét …
Tóth Árpád: Ősz Olvass tovább Tóth Árpád: A kút Ó, hogy nem úntat A régi kútat Elnézni csendbe… Kávája csempe, Vén fala süppedt; Rozsdálva csügged Vas lánca, s zizzen, Ha a szél szisszen; Fekete víz …
Tóth Árpád: A kút Olvass tovább Tóth Árpád: Kedves Pál… Kedves Pál, Levelet eddig nem irál… Írjál! Újság semmi, Jobb itt nem lenni… (Enni vagy nem enni?) Miközben írok, előttem hegyek, Körültem legyek, (Sajnos, több legyek, …
Tóth Árpád: Kedves Pál… Olvass tovább Tóth Árpád: Egy pad elégiája Én pad vagyok, és sok a bánatom, Egész pad lényem belekábul, Elvégre kérem, bár fábul faragtak, Én se vagyok egészen fábul. A Nagyerdőn most, tetszik …
Tóth Árpád: Egy pad elégiája Olvass tovább Tóth Árpád: Be szép az ég… Be szép az ég bíborló baldachinja, S be jó alant heverni szemlehunyva, A csend szól, mintha hegedühang hullna, Hegedül a csend, hűs arany a …
Tóth Árpád: Be szép az ég… Olvass tovább Tóth Árpád: Őszi kérdés Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? …
Tóth Árpád: Őszi kérdés Olvass tovább Tóth Árpád: Láng Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a …
Tóth Árpád: Láng Olvass tovább Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, …
Tóth Árpád: Körúti hajnal Olvass tovább