Vargha Gyula: Aratás felé
Vargha Gyula: Aratás felé Legszebb a táj így aratás felé, Hőség, aszály ha el nem perzselé; Az élet teljét csillogtatja már Teljes pompában a királyi nyár. Sötét sátrat feszítenek a …
Vargha Gyula: Aratás felé Olvass továbbVargha Gyula versek
Vargha Gyula: Szőlőhegyen
Vargha Gyula: Szőlőhegyen Ősz az idő már, a levél Piros a meggyfán, mint a vér. Váltva a sárgás színeket; Szanaszét véres szigetek. Szél fut a szőlőhegyen át, Hallani síró sohaját; …
Vargha Gyula: Szőlőhegyen Olvass tovább Vargha Gyula: Nyári dél
Vargha Gyula: Nyári dél Fényes, vakító, forró nyári dél; Majd hogy ki nem gyúl fenn a házfödél; Az ablak mind befüggönyözve áll, Hogy elbúhasson a riadt homály. A fénytől kinn …
Vargha Gyula: Nyári dél Olvass tovább Vargha Gyula: Szilveszter éjszakáján
Vargha Gyula: Szilveszter éjszakáján A harcos őrt áll fagyos éjszakán, Az újév napja: végső napja tán. Akit gyötörnek roncsolt, rút sebek, Jajgat a kíntól, vagy imát rebeg. Ez fájó …
Vargha Gyula: Szilveszter éjszakáján Olvass tovább