Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője. Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte fel, de a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét.
Csokonai Vitéz Mihály versei:
Csokonai Vitéz Mihály: Kész légy a halálra Bár a száraz hurút koporsós szózatja A küszöbön álló halált nem ugatja, Bár hószín zászlóját az elaszott vénség Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja …
Csokonai Vitéz Mihály: Kész légy a halálra Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Mindég közel van a halál De hát oly ösztövér remény is táplálhat, Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat? Hát ha az egészség s az …
Csokonai Vitéz Mihály: Mindég közel van a halál Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Az álom Boldogok azok, akik úgy alusznak, hogy többé fel nem ébrednek. Sőt ez a kívánságom is haszontalan, ha az álmodozások ostromolják a sírhalmokat. Préd. 3: 19, …
Csokonai Vitéz Mihály: Az álom Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert …
Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: A víg poéta Vígan tőltöm életemet, A bú, tudom, el nem temet, Valamíg, Múzsák, veletek Itt lehetek. Itt van Fébus, itt Pallás is, Itt Erato, ha kell, …
Csokonai Vitéz Mihály: A víg poéta Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Míg nálatok itt múlatok Míg nálatok Itt múlatok, Minden gondot oszlassatok, Fel ne bontsák, El ne rontsák Kedvünket a bánatok. Ártatlanúl élesztgessük elbágyadott kedvünket, Az örömök balzsamába …
Csokonai Vitéz Mihály: Míg nálatok itt múlatok Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: A rózsa Gyakran a setétes üregű barlangnak Rejtekébe fényes kincshalmok lappangnak, Gyakran a természet láthatatlan karja A keserű alá az édest takarja, A kezeket sértő tövissek bokrai …
Csokonai Vitéz Mihály: A rózsa Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz Jer, kies tavasz! bocsássál Éltető lehelletet, Hogy kihalt mezőnkbe lássál Újra vídám életet. Száz zefir köszönti csókkal Rózsaszínű lábadat, A kiomlott nárcisokkal Bársonyozván útadat. …
Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes vitézhez Ámor múlattába Egy sisak aljába Nefelejcset űltetett, Kit saját kezével, Az élet ízével Nyájasan öntözgetett. Lám, a kedves Hébe A bajnok szívébe Mely hatalmat …
Csokonai Vitéz Mihály: A szerelmes vitézhez Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Édes rabság Ti, Páphuson nyitott, kacér Tekintetű leányok! Ti minket édes ízletű Nyilakkal öldököltök. – Mikor levert erőnk felett Feláll királyi széketek: Reánk bodor kacajjal Nehéz bilincset …
Csokonai Vitéz Mihály: Édes rabság Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz …
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, …
Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai Űzik már a fársángot, Bor, muzsika, tánc, múlatság, Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt múlattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már …
Csokonai Vitéz Mihály: A fársáng búcsúzó szavai Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt. Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt! Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz, Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz. …
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz Jer, kies tavasz! bocsássál Éltető lehelletet, Hogy kihalt mezőnkbe lássál Újra vídám életet. Száz zefir köszönti csókkal Rózsaszínű lábadat, A kiomlott nárcisokkal Bársonyozván útadat. …
Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz Olvass tovább