Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Ábrányi Emil: Örök haladás Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. De amíg él bennem egy idegszál, …
Ábrányi Emil: Örök haladás Olvass tovább Ábrányi Emil: Margit albumába I. Ha meghalnál, vagy többé nem szeretnél, Ah akkor Isten veletek dalok! Mint a magasban megsebzett pacsirta: Lehullok gyorsan s némán meghalok! II. Veled pihenni lenn …
Ábrányi Emil: Margit albumába Olvass tovább Ábrányi Emil: Ha rád… Ha rád halotti fátyol Idő előtt borúlna: Be sok szív fájna érted, Be sok szem könnye hullna! De én egy végső csókkal Hűlt ajkadat lezárva: Én …
Ábrányi Emil: Ha rád… Olvass tovább Ábrányi Emil: Névtelen sír. A temető zugában Vetettek neki ágyat, A többiektől távol… Talán hogy nyomorából Ne vessen rájuk árnyat! Ah, nem siratta senki, És gondját sem viselték! Mikor ledőlt …
Ábrányi Emil: Névtelen sír. Olvass tovább Ábrányi Emil: Láttam halottat… Láttam halottat, aki úgy mosolygott, Mint álmában a játékos gyerek. Mutassak én is a halálos ágyon Elfáradt vándort, aki szendereg! Ne lássék rajtam vad, rémes vonaglás, …
Ábrányi Emil: Láttam halottat… Olvass tovább Ábrányi Emil: Menni kell… És lassan, lassan mind megyünk, Ha ütni kezd az óra. Mind elmegyünk a föld alá, Közös találkozóra. Világok sorsát, hódító, Ajkad hiába dörgi: Egy mozdulattal a …
Ábrányi Emil: Menni kell… Olvass tovább Ábrányi Emil: Mosoly Mosolygott mindig. Mélabús mosoly, Melyben sugár s könny lágyan összefoly. Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt. Nem láttam mégse bájosabb mosolyt. Faggattam, kértem: Nos, mi bántja …
Ábrányi Emil: Mosoly Olvass tovább Ábrányi Emil: Fortuna. Mások a szerencsét Könyörögve kérik, Tolakodva hívják. Úton, útfelen Futnak utána. Bele csimpaszkodnak Fényes köpenyébe, Ráncigálják, húzzák Éhesen, mohón, Görcsös erővel. Szemüket kinyitják, Nézik, egyre nézik, Mint …
Ábrányi Emil: Fortuna. Olvass tovább Ábrányi Emil: Nincs válasz Öreg bölcs, mondd csak: Míg mi a halottat, A szenvedőket telehintjük könnyel: Az Isten, aki mindnyájunknak atyja, Mért nézi mindezt jéghideg közönnyel? – Nem tudom! Talán …
Ábrányi Emil: Nincs válasz Olvass tovább Ábrányi Emil: Szép téli nap volt… Szép téli nap volt és az égbolt Oly nyájasan nézett le rám! A sokaság közt járva-kelve, Magamnak e dalt suttogám: Az emberek gyűlölnek …
Ábrányi Emil: Szép téli nap volt… Olvass tovább Ábrányi Emil: Te kis virág… Te kis virág, kit ő tépett le nékem, Már haldokolsz s leejted szirmodat. Halálodat siettetem – bocsáss meg! Mert csókjaimmal hervasztottalak! De bár hervadt, nem …
Ábrányi Emil: Te kis virág… Olvass tovább Ábrányi Emil: A rózsa csügged A rózsa csügged, halványan lehull, Ha nyári éjek üde harmata Meg nem szépíti sáppadó szinét. Könnyek táplálják a szerelmet is, De édes könnyek lassú permetegje, …
Ábrányi Emil: A rózsa csügged Olvass tovább Ábrányi Emil: Szivem lázongott… Szivem lázongott, mint a tenger, Szélvészes éjen át, És partjait szakgatta, törte, És tépte önmagát. Eszméim, mint nyögő sirályok Bolyongtak szerteszét, És fergetegről, tört hajóról Jajongtak …
Ábrányi Emil: Szivem lázongott… Olvass tovább Ábrányi Emil: Karácsony-est Karácsony-est. Egyik fiúnk az égben, A másik tőlünk roppant messzeségben. De kárpótlásul itt vagy te magad: A rózsa, melyből két bimbóm fakadt. Nekem te most is az …
Ábrányi Emil: Karácsony-est Olvass tovább Ábrányi Emil: Jézus karácsony-fája I. Jártam magam karácsony éjjelén. És egyszer egy szép férfi jött felém, S csodás szemével a szemembe nézett. Mámor fogott el, édes, szent igézet, Olyan szelíd …
Ábrányi Emil: Jézus karácsony-fája Olvass tovább Ábrányi Emil: A gépnek nincs karácsonya Mikor leszáll a szent homály, És villognak a piczi fák: Titokzatos, mély áhítatban Elnémul a zajos világ. Hegyoldalon, szűk völgybe lenn A leggyorsabb láb …
Ábrányi Emil: A gépnek nincs karácsonya Olvass tovább Ábrányi Emil: Kedves, nézd!… Kedves, nézd! A sáppadó lomb Sorra mind alá-pereg… Elsárgultak a mezők, mint A haldokló emberek. De ne félj a hervadástól, Mosolyogva nézd velem; Nézhetjük, mert szívünk …
Ábrányi Emil: Kedves, nézd!… Olvass tovább Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek. Annyi szirma nincsen a virágnak, Annyi gyöngye nincsen a világnak, Mint ahányszor nevedet megáldom, Viruló virágom, Édes birodalmam, ragyogó világom! Emberek közt elhagyatva álltam, Egy nyájas …
Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek. Olvass tovább Ábrányi Emil: Veled örökké… Veled örökké! Ó mi szép, Mily édes lesz az élet! E nagy világban, kedvesem, Együtt bolyongni véled! A vándort csillag vezeti, Mosolygó szemed engem. Felhő takarhat …
Ábrányi Emil: Veled örökké… Olvass tovább