Bezerédj Amália: Állatok

Vers mindenkinek

Bezerédj Amália: Állatok

 

Vers mindenkinek

Tehén.

Jó a tehén, mert táplál
Tejével, vajával,
Szappanos gyertyát csinál
És szappant zsirjával;

Sok jó étket husából,
Bőréből ad csizmát,
Fésü leszen szarvából,
Von ekét, boronát.

Birka.

Szeretjük mi a birkát,
Mert jó állat nagyon.
Gyapjából ad jó ruhát.
Jó teje is vagyon.
Posztót és szürt készitnek
S merinót szőréből,
Teje- s vajával főznek,
Czipő lesz a bőréből.

Kecske.

Kecskének, mint birkának,
Hasznos teje s bőre,
De posztónak, ruhának
Nem oly jó a szőre.
Kinek beteg a melle,
Annak teje használ.
Hegyen van legjobb helye,
Tüskénél, bokornál.

Ló.

A lovakat befogják
Sokféle kocsiba,
Sokfélekép használják:
Hátán hord paripa.

Sok terheket, hajókat
Visz s von erejével,
Ekét huz, hajt malmokat.
Vánkost tölt szőrével.

Szamár.

Csacsi bácsi ballag
Zsákkal a malomba,
Elereszti fülét, farkát,
Járása otromba,

Hol befogják kocsiba.
Hol ráülnek s paripa,
Igy is, ugy is lomhán jár.
Egy szó mint száz: nagy szamár.

Zebra.

Ez ám még csak a vad csikó,
Ugy hiják hogy zebra,
Ezt ugyan meg nem szoktatod
Istálóra, zabra;
Seregestől vadon él,
Fut a pusztán mint a szél;
Tarka-barka bőre,
Vadászszák nyakrafőre.

Oroszlán.

Oroszlán bátor s erős,
Körme éles, szive hős,
Igazi állatkirály,
Mindenekkel szembe száll.

Hiéna

A hiéna a holtakat
Kiássa sirjából,
De jaj az élőnek is, ki

Jókor el nem lábol.
Ordit mint a veszedelem,
Se menekvés, se kegyelem.

Róka.

Ravasz állat a róka,
Senki ki nem fog rajta.

Lakhelyéül lyukat ás,
Kenyere csalás s lopás.

Disznó.

Disznót husáért tartják,
Mely jó pecsenyét ad,
A hizlaltat levágják,
Többi magnak megmarad.

Nyereg készül bőréből.
S több másra használják,
Kefét kötnek szőréből,
Ólakban hizlalják.

Házi nyul.

A kis házi nyulacska,
Szép és szelid állatka,

Lakházakban tartatik,
De húsát nem kedvelik.

Mókus.

Fürge mókus az erdőben
Szökik ágról ágra,
Ha megfogod, s haza viszed

Szokik kalitkába;
Tánczol, ha mogyorót kap,
De vigyázz, mert megharap.

Méhkas.

Mi méhikék jó meleggel
Kiröpülünk délben, reggel.
Virágszálról virágszálra
Szálldogálunk,
S mézet gyüjtünk, hogy majd télre
Fel ne kopjék állunk.

Csiga.

Csigabiga mászik lassan;
Fris füvekkel él,
Elbujik a föld alá,
Hogyha jön a tél.
Nyáron kiöltögeti
Házából a szarvát,
De bekapja ám, hogyha
Megfogni akarnád.

Pillangó.

Csúszómászó rút hernyónak
Nő szép aranyszárnya,
Nosza, hopsza! röpdös vigan
Virágról virágra.

Mondd meg nekem, estike,
A pillangót láttad-e?
Rózsa, szegfű, magam is,
Mind ismerjük a hamist.

Sas.

Sas, – én kősziklán lakom,
A hol fészkemet rakom.
A báránykát megeszem;
Napba néz erős szemem.

Sólyom.

Sólyom – régi időben
Mezőn és ligetekben,

A nagy urak vadásztak
Velem s karon hordoztak.

Keselyü.

Keselyü van apró s nagy,
Vigyázz, ha még kicsiny vagy;
Kis gyermeket felveszem
És a fészkembe viszem.

Bagoly.

Szegény bagoly nappal vak,
Dült falak közt fészket rak;
De éjjel lát zöld szemem,
Egeret fogok s eszem.

Pintyőke.

Én kis pintyőke vagyok,
Hernyókat, bármily nagyok,
Eltisztitok s férgeket, –
Tudok is szép éneket.

Szarka.

Én, a szarka, ugrálok,
Hust eszem, ha találok;
Beszélni megtanulok,
De lopni már jól tudok.

Veres-begy.

Én vagyok a veres-begy,
Éneklek, de nem jól megy;
Csak lassanként tanulom,
Rest vagyok, ha jóllakom.

Huros madár.

Huros madár a nevem,
Sürü erdőt szeretem.

Sáskát, pókot vadászok,
Ezzel sokat használok.

Rigó.

Rigó vagyok, fütyülök,
Fenyves bokrokon ülök.

Meg is hizom bogyójár
De rest leszek azután.

Pacsirta.

Én messze elrepülök,
Kis pacsirta s fütyülök.
Kalitkában tartanak,
Nótákra tanitanak.

Kakuk.

A kis kakuk vagyok én,
Megmondom: ha lészsz-e vén?
Tavaszszal az erdőkben
Kiáltok jó kedvemben.

Fülemile.

Többiek már tanultak
Fütyülni, még sem tudnak.
Mint én, ki a sürüben
Zengek erdő- s ligetben.

Csak tavaszszal éneklek,
Télre messze elmegyek.
Sok énekes madarak
Akkor velem utaznak;

Mert a télt nem szeretem.
Fülemile a nevem.

Fürj.

Pitypalatty! én fürj vagyok,
Ha a vetések nagyok,

Akkor én ott jól élek,
De a vadásztól félek.

Holló.

Én a fekete holló, –
Orrom éles, mint olló.
A hust vele elmetszem
S az aranyt eltemetem.

Galamb.

Én kis galamb magasan
Rakok fészket okosan;
De onnan is elszedik
Fiaimat s megeszik.

Fogoly.

Mi foglyok egy csapatban
Járunk szőlők s bokrokban,

Jó husunkért vadásznak,
S szüntelenül zaklatnak.

Daru.

Darvak, mi jól vigyázunk
És mindig őrt állitunk,

Ha seregben költözünk,
Egy se veszszen közülünk.

Túzok.

Mi túzokok seregben
Repülünk levegőben,

A vetésen legelünk;
Vadásztól nagyon félünk.

Gólya.

Gólya tavaszt kelepel,
Házak fedelén fészkel.

Kígyóval, békával él;
Elmegy, midőn jő a tél.

Gém.

Kisebb s nagyobbak vagyunk,
Mi gémek s viznél lakunk.
Étkünk kigyó, hal s béka;
Bömbölünk mint a bika.

Pulyka.

Mérges pulyka lármázok,
Csak husommal használok;

Drága pénzen megveszik
Jó sültemet s megeszik.

Páva.

Páva kevély tollára,
Tarka, fényes farkára,

Mivel kevély, csufolják:
Rút láb- s szavát gunyolják.

Vadlud.

Vadlud, vizben uszkálok,
Szelid, háznál gágogok.

Hasznát veszik tollamnak
Husomnak és zsiromnak.

Récze.

Kécze, én hasznot hajtok,
Mint lud – csak kisebb vagyok.
Ronda vagyok, mert sárban
Fetrengek és mocsárban.

Gyöngytyúk.

Tarka gyöngytyúk tollamban,
Kevélykedem udvarban;
De rút hangja szavamnak,
Nem is sok helytt tartanak.

Kakas.

Kikiriki jósakk reggelt!
Mond kakas, a nap felkelt;

Emberek is keljetek,
És ne restelkedjetek!

Tyúk.

A tyúk is korán felkel
Sok apró csirkéivel;

Jó eledel a husa,
Ugy szintén a tojása.

Bezerédj Amália: Állatok

Vers mindenkinek

 



Még több vers: