Somlyó Zoltán: Nap
Somlyó Zoltán: Nap Hogy ömlik a napból, ez aranydarabból a fény! Hogy szórja cikázva, szivemmel cicázva nyilát! Maholnap hiába fogódzom nyilába: kihűl. S egy őszi bús este megdermed a teste… …
Somlyó Zoltán: Nap Olvass továbbSomlyó Zoltán
Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek…
Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek… A nappalok rövidülnek. Tücskök halkan hegedülnek. Levél kullog, fű megsárgul. A napsugár is lomhán hull. A szél úgy libbenti feléd fák közül a nyári zenét, …
Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Orgonával
Somlyó Zoltán: Orgonával Ez az, amit még akarok: menni még egy darabon és gyalog. Nézni a tájat, a füvet, mikor harmattól csillog, mint az üveg. És látni, hogy borul a …
Somlyó Zoltán: Orgonával Olvass tovább Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek…
Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek… A nappalok rövidülnek. Tücskök halkan hegedülnek. Levél kullog, fű megsárgul. A napsugár is lomhán hull. A szél úgy libbenti feléd fák közül a nyári zenét, …
Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Hóvirág
Somlyó Zoltán: Hóvirág Második hó: február van, hócsillagok a határban; fényes puska csöve: durr! Szedd a lábad, róka úr. Tiszta kék az égi pálya, füstölg a házak pipája, talpas szán …
Somlyó Zoltán: Hóvirág Olvass tovább Somlyó Zoltán: A kertek most már álmosak…
Somlyó Zoltán: A kertek most már álmosak… Szalad a koraőszi szél a burgonyaföldeken át. Viszi az élet illatát. Viszi a mély, fanyar szagot, az üdvösséget és a bút… Ez a …
Somlyó Zoltán: A kertek most már álmosak… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Déli árnyak
Somlyó Zoltán: Déli árnyak Szeretem nappal a lámpavilágot, a sárgaszin, hűséges nyelvet. (Déli verőn fogok feküdni holtan.) Szeretem a forró szerelmet. Szeretem az arcom fekete árnyát, ha ráhull a szőke …
Somlyó Zoltán: Déli árnyak Olvass tovább Somlyó Zoltán: Szerelmes vers
Somlyó Zoltán: Szerelmes vers Válts utat: arra jöjj, amerre én! Bozótos sziklaszakadék peremén! Nem én: a szigorú sors mondja ezt, mely hozzám ragaszt és el nem ereszt. Születtél – s …
Somlyó Zoltán: Szerelmes vers Olvass tovább Somlyó Zoltán: Szerelem
Somlyó Zoltán: Szerelem Elloptam egy arcot valahonnan. Honnan?… Honnan?… Én már azt nem tudom. Elindultam vele valamerre. Merre?… Merre?… Előre az uton. Elviszem a szívembe valameddig. Meddig?… Meddig?… Amíg kisüt …
Somlyó Zoltán: Szerelem Olvass tovább Somlyó Zoltán: Kezem húnyó parázs fölé emeltem…
Somlyó Zoltán: Kezem húnyó parázs fölé emeltem… Kezem húnyó parázs fölé emeltem s alattomban megégtek ujjaim. Hétköznapon pünkösdöt ünnepeltem s rossz arccal jártam rózsák útjain. Kizengtem egy nevet romlott betűkből, …
Somlyó Zoltán: Kezem húnyó parázs fölé emeltem… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Mivé lett a nyár…
Somlyó Zoltán: Mivé lett a nyár… Ó, boldog, békés, édes pipaszó, s te esti csend, te végtelen, te nagy, mondd, merre vagy? Ti játszadozó bárányfellegek, s te nyári hold, te …
Somlyó Zoltán: Mivé lett a nyár… Olvass tovább Somlyó Zoltán: Tavasz dicsérete
Somlyó Zoltán: Tavasz dicsérete Hiába halt meg, aki meghalt! Zölden csillog a friss rügy zsíros feje. A napfény meg nem kérdi: vajjon sötét-e a halottnak sírhelye! Hiába ment el, aki …
Somlyó Zoltán: Tavasz dicsérete Olvass tovább