Somlyó Zoltán: Déli árnyak

Vers mindenkinek

Somlyó Zoltán: Déli árnyak

Vers mindenkinek

Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.

Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)

Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam…
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.

Somlyó Zoltán: Déli árnyak

Vers mindenkinek

 



Még több vers: