Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Sárosi Árpád: Köd előttem, köd mögöttem Hét mértföldet lépő csizmák, Csillag-porban porladoznak, Taposói jónak-rossznak, Hegyet-halmot már nem birnak. Függnek, mint felhők felettem, Arany sugár aranyozza, Régi álmot visszahozza: Hegyen-halmon csak …
Sárosi Árpád: Köd előttem, köd mögöttem Olvass tovább Sárosi Árpád: Az én hajóm… A parton álltunk. Tavasz fiai, Acélosak, bizakodók, szüzek. Hivott a tenger, szava egyszerü. Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek. És elindultak az élet-hajók, Arany vitorlás, …
Sárosi Árpád: Az én hajóm… Olvass tovább Sárosi Árpád: Felhők Búcsuzik a nap. Aranysugarak, Mint forró kézszoritás, siklanak. A tetők fölött éji hatalom, Gonoszság virraszt bomló falakon. Felhők szeszélye fent játékot űz: Holt várak ormára holdakat tűz. …
Sárosi Árpád: Felhők Olvass tovább Sárosi Árpád: Ifjak köszöntelek Időt igérő, duzzadó gerezdek, Nap-váró fürtök, álmodó hegyen. Szűz nóta csendül kristály-poharamban Várom, hogy őszre bő szüret legyen. Várom: kigyuljanak a hegytetőkön Pirosló lángú szüreti tüzek, …
Sárosi Árpád: Ifjak köszöntelek Olvass tovább Sárosi Árpád: A muzsik fia Kinek adózol föld, te anyaföld? Kinek teremsz, kinek, ha nem nekünk? Akkor ölelsz, ha éhség kinja öl, Akkor szeretsz, ha eltemetkezünk. Mint árnyak hullunk, kerget …
Sárosi Árpád: A muzsik fia Olvass tovább Sárosi Árpád: Holnap Nem érzem nyomorát a mának, Szó nélkül szenvedem… Nem fáraszt, de uj harcra biztat E néma küzdelem… Nyugodtan várom mikor virrad, A holnap mikor jő? Reményeim valóra …
Sárosi Árpád: Holnap Olvass tovább Sárosi Árpád: Tinektek nyilnak a fehér kapuk Csak ott kacag az üröm hangosan, Ahol sok sziv fonódik egybe: Csilingelő virágkelyhei A szeretetmezőnek. Mi nem leszünk ez estén egyedül. Piros kedv …
Sárosi Árpád: Tinektek nyilnak a fehér kapuk Olvass tovább Sárosi Árpád: Szabad voltam… Szabad voltam, mint erdők viharja. Bátor voltam, mint kemény acél. Gyengék, búsak védelmező karja, Az Igazság bátor szómmal él. Nem sokáig. Jött a nagy Ellenség: Jött …
Sárosi Árpád: Szabad voltam… Olvass tovább Sárosi Árpád: A titkok keze Jajjal kihimzett kárpitját az égnek, Amely mögött a halál titka rezzen: Egy kéz kibontja És ráterül a viaskodó őszre. A fák remegve bujnak össze: vége! …
Sárosi Árpád: A titkok keze Olvass tovább Sárosi Árpád: Ha kél a hold… Ezüst ujjával bekopog. Zenélnek bámész ablakok. Megáll a fázós tölgy felett, Halkan beszól: „Nincs dal, sóhaj, vagy üzenet?” Poéták irgalmas barátja, Pihent türéssel várja-várja: …
Sárosi Árpád: Ha kél a hold… Olvass tovább Sárosi Árpád: Legenda Koldus volt. Vak, akit magukkal hoztak A szent jászolhoz futó pásztorok. Hitték: szeméből elszáll a sötétség, Az égi fény, ha egyszer ráragyog. Az ifju várt az irgalom …
Sárosi Árpád: Legenda Olvass tovább Sárosi Árpád: Virrasztok Ezüst-palástos éjszaka, Ahol megbúvik lárma, csend. S a szoba békés asztalán Poharak vidám dala cseng. Virrasztok. Testvérem az éj. Duhajra vál a mulatás: Asztal körül vig cimborák. …
Sárosi Árpád: Virrasztok Olvass tovább Sárosi Árpád: Piros virág Nem a tavasz az édes anyja, Ki óvja-védi szerelemmel: Életre hozza a December. Halott erdők, havas mezőség Bölcsője e piros virágnak: Igéje ő a Messiásnak. Szegénynek, …
Sárosi Árpád: Piros virág Olvass tovább Sárosi Árpád: Fák beszélnek az Úrral az első: A názárethi álmok idején, Utján a végzet-küldetésnek, Mikor szemedben égi lázak égtek: A nyugodalmak árnyát adtam én. a második: A bűnös város …
Sárosi Árpád: Fák beszélnek az Úrral Olvass tovább Sárosi Árpád: A jászol küszöbén Nem véd meg Uram, senki ellened, Ha sujtanod kell sulyos vétkemet. A templomoszlop s földi hatalom: Elomló rög csak, szétporló szirom. Fejem fölé az éj …
Sárosi Árpád: A jászol küszöbén Olvass tovább Sárosi Árpád: A názárethi Kerestek engem, nem mint Getsemanban, Kínok percén a részeg zsoldosok. Kerestek, hívtok, sebtől roskadozva. Tegnap lator, ma Istentek vagyok. Kerestek engem, csúf halál keresztjén, A szikla-sirban. …
Sárosi Árpád: A názárethi Olvass tovább Sárosi Árpád: Magam vagyok Azok a fehér, jéghideg hegyek Didergő fák, a sápadt csillagok, Egy sóhajtással sem felelnek s én Magam vagyok. Ugy érzem, mintha bús lelkem fölött Elmultak volna …
Sárosi Árpád: Magam vagyok Olvass tovább Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép Rám omlik az éj, arcomra, szivemre Nem mint sziklatömbök lavinája, Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma Száll-száll a hangtalan Éj. Rémei nincsenek, – …
Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép Olvass tovább Sárosi Árpád: A halál utja Rőt süvegén beteg bokréta, Októbervégi bus virág. Nem válogat, palota-város, Vályog falu: csak neki vág. Gyász-köpenyét, ahol ledobja, Gazdagodik a temető… Vig a legény, valahol …
Sárosi Árpád: A halál utja Olvass tovább Sárosi Árpád: Ezüst kapu Várt már, a végső élet-állomás. Nem volt szava komoly marasztalásra. Ki menni készül, itt e partokon Mi kedves néki, mindenét elássa. Alattam vizek békés mélyei. Podgyászom …
Sárosi Árpád: Ezüst kapu Olvass tovább