Tóth Árpád: A múmia
Tóth Árpád: A múmia Most úgy fekszem a bús ágyon kinyúlva, Mint múmia, mely fekszik s nem enyész, És süppedt mellét nyomja lomha gúla, És holt szemét beszőtte halk penész. …
Tóth Árpád: A múmia Olvass továbbMagyar versek
Tóth Árpád: Ősz
Tóth Árpád: Ősz Kábultan füsttől s éji zajtól A nedves karikákat néztem, Miket a pohár talpa rajzol A márványos, hűs asztalszélen. Az utcára kék fény omolt ki, Künn lucskos, setét …
Tóth Árpád: Ősz Olvass tovább Havas Gyula: A siket fegyverek
Havas Gyula: A siket fegyverek Hogy megpihenjek s feledjek és csitúljak, eloldtam csolnakom s tengerre keltem. Az erdős és vad szigeten kiszálltam s a fák közt mentem s halkan énekeltem …
Havas Gyula: A siket fegyverek Olvass tovább Kozma Andor: Két könyörgés
Kozma Andor: Két könyörgés A beteg Istenhez könyörgött: Ne vinné őt el még az ördög, S meg is menté az Úr kegye. De aztán még jobban könyörgött: Ha már nem …
Kozma Andor: Két könyörgés Olvass tovább Czóbel Minka: Szánalom
Czóbel Minka: Szánalom Édes uram Isten, de magad maradtál! Szived nagyságából ezer kincset adtál Az égnek, a földnek, a nagy mindenségnek, Tégedet szeretni erény-e, vagy vétek? Földi embernek még akadhatna …
Czóbel Minka: Szánalom Olvass tovább Czóbel Minka: Tavaszdal
Czóbel Minka: Tavaszdal Egy nagy madár ijedve felsívit; Buddha kinyujtja felém karjait, Jóságosan szól a kegyelmes Isten: „A boldogságot mért kerested itten? Amott a nagy Pán tűzrózsákat ád, De ti …
Czóbel Minka: Tavaszdal Olvass tovább Sáfáry László: Törvény
Sáfáry László: Törvény A megölt szentjánosbogár nem világít. Ne sírj, hugocskám, ne bánts, én nem akartam! Törvény jelölte lépteim helyét. Sáfáry László: Törvény Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri …
Sáfáry László: Törvény Olvass tovább Sáfáry László: Öreg vincellér halála
Sáfáry László: Öreg vincellér halála Megérkezett az ősz, és a szüretelők dalolása a falvak felé vonul. Pihennek a szőlőtövek, de öreg gondozójuk tovatűnt a rozsdaszínű fényből. Megvárta, míg súlyos gerezdjeikkel …
Sáfáry László: Öreg vincellér halála Olvass tovább Lauka Gusztáv: Holtgyermek
Lauka Gusztáv: Holtgyermek „Fehér vagy gyermekem, Mint a’ hó fehér, Oh mért nem mosolygassz Jó anyád ha kér.” Kérelmét anyjának Nem hallgatja meg, Mint a’ hó fehér, és Mint a’ …
Lauka Gusztáv: Holtgyermek Olvass tovább Péteri Takáts József: Egy haldokló szavai
Péteri Takáts József: Egy haldokló szavai Meztelen volt születésem, Szinte úgy lesz temetésem: Életem hát se nyereség, Se halálom nem veszteség. Péteri Takáts József: Egy haldokló szavai Még több …
Péteri Takáts József: Egy haldokló szavai Olvass tovább Kisfaludy Károly: Vég part.
Kisfaludy Károly: Vég part. A szenvedő néz messze part felé; Néz: hol derülne sülyedő világa? Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága? Mi érező szivét kinnal telé. Oh hányszor véli …
Kisfaludy Károly: Vég part. Olvass tovább Ady Endre: A rég-halottak pusztáján
Ady Endre: A rég-halottak pusztáján Napverte pusztán, lila ég alatt Lángol a vörhenyes homok. Egy óriás, tüzes kemence A puszta. És én loholok. És én loholok, loholok. Forró haragját egyre …
Ady Endre: A rég-halottak pusztáján Olvass tovább Ürmösi Károlyné: Szülővárosom temetője
Ürmösi Károlyné: Szülővárosom temetője E temető itt gyönyörű liget. Fáradt szivekbe gyógyulást vihet… A hantokon bár elmúlás kövül, Élet virágzik, illatoz, örül. A nyárfalomb is életet zenél, Csengő ezüstre bűvöli …
Ürmösi Károlyné: Szülővárosom temetője Olvass tovább Gulyás Pál: Somodi Borbála
Gulyás Pál: Somodi Borbála Hej Birike, Birike, Somodi Borbála, hív immár az estike kesznyéteni bálba, estike illatozik nemsoká fölötted, menyasszonyi koszorúdat feketén kötözted, feketébe öltözött piruló hótested, menyasszonyi viganódat koporsóba …
Gulyás Pál: Somodi Borbála Olvass tovább Lendvai István: Nyári dal
Lendvai István: Nyári dal Fényes égen aranyhordó, most iszunk az aranyborból, égi hordó, égi bor, – fusson, akit gond tipor, hűs sötétbe, hűs verembe, megdidergő cinterembe: élő bátraké az élet, …
Lendvai István: Nyári dal Olvass tovább Czóbel Minka: Az özvegy
Czóbel Minka: Az özvegy Nyitott koporsóban ott fekszik a párja, Csókkal édesgeti, ébreszti, – hiába. Fellobbanó gyertya sárgás rezgő fénye Halvány világot hint a halott felébe. Koporsó diszéűl leszedték a …
Czóbel Minka: Az özvegy Olvass tovább Vajda János: A virrasztók
Vajda János: A virrasztók Itt a nagy halott előttünk, Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sirásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán …
Vajda János: A virrasztók Olvass tovább Czóbel Minka: Kora reggel
Czóbel Minka: Kora reggel „Harmat van még a virágon, Hova sietsz édes lányom? Aludjál még – nincs az égbe Csak a hajnal-csillag fénye.” „Hajnalcsillag szebb a napnál. Édes anyám bocsáss, …
Czóbel Minka: Kora reggel Olvass tovább Madách Imre: Egy nyíri temetőn
Madách Imre: Egy nyíri temetőn Kopár homok ameddig lát szemed, Domb domb után mint órjás sírmezőben, Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében, Mint kósza lélek, egy-egy nyír mered. Mély hallgatás …
Madách Imre: Egy nyíri temetőn Olvass tovább Reményik Sándor: Szószéken
Reményik Sándor: Szószéken A halál aznap azt súgta neki: A szószéken ma nem állsz egyedül, A szószéken ma én állok veled, És amikor legjobban tündököl, Elmetszem szavad aranyfonalát. Ő visszanézett …
Reményik Sándor: Szószéken Olvass tovább