Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Kosztolányi Dezső: Kis állomáson A gőzvonat távol mezőn süvöltöz, alatta nyög, sóhajtozik a sín, szikrás uszálya vágyik le a földhöz s világít a rét lankás síkjain. Egy pár utas az …
Kosztolányi Dezső: Kis állomáson Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Pán Főúri kertek vaskapuinál gyakran megállok izzó, kába délben, hol a gyökér falat tör észrevétlen, s a lombozat zöld sátrakat csinál. Tikkadt gyönyörbe leng a dús oáz, pihen …
Kosztolányi Dezső: Pán Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Hervadt kertben A kerti golyókon a nap tüze ég… Langyos sugarak, bús őszi mosolygás. Szótlan haladok fáradt utamon s vérem melegíti a nap sugara. A ritka lugas, mely …
Kosztolányi Dezső: Hervadt kertben Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Erdőben Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjel boruljatok vérző szivemre le. És részegits meg párás, gőzölő föld s te márciusnak fűszeres szele. Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellők …
Kosztolányi Dezső: Erdőben Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Találkozó Kihűlt az égbolt és leszállt az éjjel. A kert alélva, csendesen susog, ébrednek a virágok szerteszéjjel, bólonganak a méla ciprusok. Én is kinézek, lámpámat kioltva, már nem …
Kosztolányi Dezső: Találkozó Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet – én Istenem – milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány …
Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Szerelem Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel, lángoló karral, lángoló lábbal rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget, gyalog és kocsikon, a találka helyére, sokkal előbb, mint ő jöhetett …
Kosztolányi Dezső: Szerelem Olvass tovább Kosztolányi Dezső – Pünkösd Lángszárnyakon röpül felénk a nyár, az éj meleg s már perzselő a reggel, bolygunk az éjbe álmodó szemekkel, s ritkán találunk hűvös árnyra már. Az ég …
Kosztolányi Dezső – Pünkösd Olvass tovább Kosztolányi Dezső – Anyák Már a szemük oly szörnyü nagy, hogy megijed, ki belenéz, s szemük alatt sovány gödör, amelybe rémek alszanak. Oly vékonyak, akár a rongy, tejadó mellük elapadt, …
Kosztolányi Dezső – Anyák Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. …
Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Az apa Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltűnsz, szaladsz. Újságot olvasol, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a …
Kosztolányi Dezső: Az apa Olvass továbbKosztolányi Dezső: Húsvét Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák …
Kosztolányi Dezső: Húsvét Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Karácsony Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. Kik messze voltak, most …
Kosztolányi Dezső: Karácsony Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Húsvét Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák …
Kosztolányi Dezső: Húsvét Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Feleségemnek… Megszoktalak, akár a levegőt, bármerre nézek, mindenütt te vagy, szekrényem alján, a fiókjaimban, az agyvelőmben, és nem veszlek észre. De múltkor este, amikor bejöttél szobámba, s mondtál …
Kosztolányi Dezső: Feleségemnek… Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Régi szerelmes levele Én úgy szeretlek. A cigarettához és a szalonkabáthoz te vagy a hit. Az én szemem most már sohase álmos – és hallgatom a szíved zajait. …
Kosztolányi Dezső: Régi szerelmes levele Olvass tovább Kosztolányi Dezső: A nyár A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a …
Kosztolányi Dezső: A nyár Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a …
Kosztolányi Dezső: Téli alkony Olvass tovább