Kosztolányi Dezső: A nyár
A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.
Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.
S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.
Zokogva már hülő keblére fekszem,
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom…
Kosztolányi Dezső: A nyár
Még több vers:
- Karácsony vers
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
Mások erre kerestek rá: Nyári versek, nyár vers, nyári este vers, nyári vers, nyár versek, nyári versek gyerekeknek, rövid nyári versek, nyári versek felnőtteknek, versek a nyárról, vers nyár, nyári versek ovisoknak, nyári versek felnőtteknek, a legszebb magyar versek a nyárról, vidám nyári vers.