Czóbel Minka: Egy talányról
Megmozdúl a föld, nő az élet!
A világ uj tavaszra éled,
Szétfoszlik a hólepte álom
Mindent befénylő napsugáron.
Kizöldül száraz ágak vége,
Aranyfehérség távol égbe’
Sirhantokról a hó leolvad.
Virulni fog már minden holnap.
Virúlni – s te aggódva nézed:
E virulásból mi a részed?
Létörömben úszó világba’
Mi örökséged? néked szánva?
Mi? – Minden! – hisz’ egy vagy a léttel
Az örök boldog mindenséggel.
Ha lázza szived által járja,
Hisz’ ez is csak az élet árja!
Félsz, hogy oda vagy mindörökre
Föld porladó rögéhez kötve.
Hát nem tudod, boldogtalan:
A föld is csak az égbe van!
Czóbel Minka: Egy talányról
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink