Kisfaludy Atala: A szenvedőkhez
Oh ti, kiket nagy bú,
Nagy fájdalom ére,
Boruljatok a hű
Természet keblére!
Óh, csak értenétek
Ti a természetet!
Mennyi vigasztalót
Beszél, mennyi szépet!
Óh, csak értenétek
A virág beszédét,
Felélesztené az
Szivetek reményét.
A virág azt mondja:
“Én is elhervadtam,
De a kikelettől
Új életet kaptam.”
Oh, csak értenétek,
Mit a patak cseveg,
Felhevülne kínban
Megkövült szivetek.
A patak azt mondja:
“Jég boritá keblem;
De a napsugártól
Újra felhevültem!”
Óh, csak értenétek
Az ég tiszta fényét,
Felderitné újra
Lelkeitek éjét.
Az ég azt ragyogja:
“Sokszor éj boritott,
De a hajnal reám
Újra fényét árasztott.”
Óh, csak értenétek,
Hogy csillagbetükkel
Isten a kék égre
E szokat irá fel:
“Ki újra tavaszt küld
Minden hervadásra,
És új hajnalt virraszt
Minden éjhomályra;
Ki felolvaszthatá
A kis patak jegét:
Ő reá bizd szived
Bánatát, keservét.”
Kisfaludy Atala: A szenvedőkhez
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink