Czóbel Minka: Egy talányról

Vers mindenkinek

Czóbel Minka: Egy talányról

Vers mindenkinek

Megmozdúl a föld, nő az élet!
A világ uj tavaszra éled,
Szétfoszlik a hólepte álom
Mindent befénylő napsugáron.
Kizöldül száraz ágak vége,
Aranyfehérség távol égbe’
Sirhantokról a hó leolvad.
Virulni fog már minden holnap.
Virúlni – s te aggódva nézed:
E virulásból mi a részed?
Létörömben úszó világba’
Mi örökséged? néked szánva?

Mi? – Minden! – hisz’ egy vagy a léttel
Az örök boldog mindenséggel.
Ha lázza szived által járja,
Hisz’ ez is csak az élet árja!
Félsz, hogy oda vagy mindörökre
Föld porladó rögéhez kötve.
Hát nem tudod, boldogtalan:
A föld is csak az égbe van!

Czóbel Minka: Egy talányról

Vers mindenkinek

 



Még több vers: