Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Kosztolányi Dezső: Erdőben Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjel boruljatok vérző szivemre le. És részegits meg párás, gőzölő föld s te márciusnak fűszeres szele. Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellők …
Kosztolányi Dezső: Erdőben Olvass tovább Tóth Árpád: Harangvirág Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni, nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel. Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat …
Tóth Árpád: Harangvirág Olvass tovább Reményik Sándor: A haldokló tücsök Még szól a tücsök, de már nem soká, Átadja csöndes birodalmát. Oly nesztelenül tűnik el, Mint szeptember s a hulló levelek. A katonáit elbocsátja, Szabadságolja …
Reményik Sándor: A haldokló tücsök Olvass tovább Eötvös József: Holdvilág. Ha a nap leszállva eltűnt, Mint egy fényes képzelet, S a sötét éj fátyolával, Elterűl a föld felett: Szívesen andalgok akkor A harmattelt réteken, És a hallgató …
Eötvös József: Holdvilág. Olvass tovább Lithvay Viktória: Láttátok-e… Láttátok-e a fényes napsugárt, Midőn a hegy mögé nyugodni szállt, S utána azt a sok szép csillagot, Amely a sötét éjben ragyogott? Láttátok-e a zajló tengerárt, Midőn …
Lithvay Viktória: Láttátok-e… Olvass tovább Radnóti Miklós: Mint a halál Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll s döfködi partját. Meddig …
Radnóti Miklós: Mint a halál Olvass tovább Sárosi Árpád: Ősz Sóhajos, álmos délutánok, Halott, fekete éjszakák, – Elbágyadt, meddő esőcseppek, Koldus, didergő puszta fák, Férges gyümölcs és tünt remények, Vágyak, mik soha célt nem érnek, Csodák, amikre …
Sárosi Árpád: Ősz Olvass tovább Szalay Fruzina: Havasi gyopár Bércek szabad, magányos ormán, Mely a magas egekbe vág, Örök hó bársony leplét hordván, Nyit egy csodás fehér virág. Feléje halk szellők se járnak, És hozzá …
Szalay Fruzina: Havasi gyopár Olvass tovább Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve, S tömött arany diszét fejem fölé lehajtja A csónakos virágú, karcsú, szelíd rekettye, Sok, sok ringó virág, száz …
Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz Olvass tovább Czóbel Minka: Csillagok Zúg a havas erdő magas koronája Éjszaki szél rajta veszett tánczát járja. Elszáradt levelek csörögnek a szélben, Rémek keringnek a fátyolos nagy éjben. Ezer titokteljes, ösmeretlen hangba …
Czóbel Minka: Csillagok Olvass tovább Ady Endre: Október Elnézem az őszi rózsát, Bús halottját dérnek-fagynak… Ne higgyetek a mosolygó, Ködöt bontó őszi napnak! Október egy szeretkező, Flastromos, vén, kacér asszony – Hazug fénnyel azért csábít, …
Ady Endre: Október Olvass tovább Reményik Sándor: Szünet Csak zengedezett halkan a tücsök. Egyszer elhallgatott. Úgy éreztem: a hideg holdvilágban Egy pillanatra minden megfagyott. Elállott a mindenség szívverése A kis éjféli dalnok szünetén. Vajjon érez …
Reményik Sándor: Szünet Olvass tovább József Attila: Eső Kaszák villannak az egen, suhogó rendekben dől a zápor. Nagy nyalábokban, szélesen borul a szál, zizeg, aláhull. És búzaszemekként a cseppek tetőkön pattognak, peregnek. Kaszák villognak? Szuronyok. …
József Attila: Eső Olvass tovább Juhász Gyula: Ősz Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tűzrózsák nyílnak a réten S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren És …
Juhász Gyula: Ősz Olvass tovább Petőfi Sándor: A Tisza Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott …
Petőfi Sándor: A Tisza Olvass tovább Petőfi Sándor: Az Alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok …
Petőfi Sándor: Az Alföld Olvass tovább Juhász Gyula: Október A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, …
Juhász Gyula: Október Olvass tovább József Attila: A fán a levelek… A fán a levelek lassan lengenek. Már mind görbe, sárga s konnyadt, puha. Egy hallgatag madár köztük föl-le jár, mintha kalitkája volna a fa. …
József Attila: A fán a levelek… Olvass tovább Réthy László: Mikrokozmosz. Megyek városból ki, messze Hol nincs autó s velocipéd, Hol csak virágokkal beszélek S a tücsök mond el egy regét. Fáradt vagyok és megpihenni Oly jól esik …
Réthy László: Mikrokozmosz. Olvass tovább József Attila: Homály borult az erdőre… Homály borult az erdőre, A csend susog ki belőle. Denevér száll, szól a kuvik, Lassan a hold előbuvik. Idő múlik, felhők jőnek, Egyenesen az …
József Attila: Homály borult az erdőre… Olvass tovább