Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Babits Mihály
Szentistváni Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Török Sophie (Tanner Ilona) férje, Babits Ildikó nevelőapja.
Az elemi iskolát Pesten kezdte, de nyolcévesen, 1891-ben szüleivel Pécsre költözött.
Babitsot Mihály nagybátyja fogadta magához mint kosztos diákot, így fejezhette be a ciszterci gimnáziumot, 1901-ben érettségizett.
Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett.
Latin–magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden (1906–1908) dolgozott gimnáziumi tanárként. Ezután Fogarason, majd 1911–1916 között az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, a budapesti tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban tanított. Első művei a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában jelentek meg (1908).
Babits Mihály versei:
Babits Mihály: Tavaszi zápor Tavaszi zápor… bús barátom, fáradt vagy és szomoru, látom: tán sírhatnál – nevetek én! No bizony, ilyen nagy legény! Lásd másnak is volt baja szinte, más …
Babits Mihály: Tavaszi zápor Olvass tovább Babits Mihály: Minden fény a vízbe mártja… Minden fény a vízbe mártja hosszu lábát lankatag: lába körül ing a hab. Mint uszó sziget sötéten, halk zugással és tunyán nagy uszály …
Babits Mihály: Minden fény a vízbe mártja… Olvass tovább Babits Mihály: Szőllőhegy télen Az egész szőllőhegyet látni most, a hegy husát most látni meztelen, mint ájult hölgy, mutatja fesztelen telt formáját, a gömbölyűt, csinost. A barna föld emlőjét látni …
Babits Mihály: Szőllőhegy télen Olvass tovább Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz Ki átható, egyhangu dalaiddal betöltöd a nyugalmas éjszakát, milyen lehet tenéked a világ? Csend van; a hangok alusznak az éjben. A te zenéd van ébren …
Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz Olvass tovább Babits Mihály: Esti kérdés Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy …
Babits Mihály: Esti kérdés Olvass tovább Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében Ó mennyi szerencse és mennyi talány! A régi Velence s az ifjú leány. Már este van itt benn sötétül a ház s kigyúl ereidben …
Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében Olvass tovább Babits Mihály – Anyám nevére Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka …
Babits Mihály – Anyám nevére Olvass tovább Babits Mihály: Húsvét előtt S ha kiszakad ajkam, akkor is, e vad, vad március évadán, izgatva bellül az izgatott fákkal, a harci márciusi inni való sós, vérizü széltől részegen, a …
Babits Mihály: Húsvét előtt Olvass tovább Babits Mihály: Karácsonyi ének Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint …
Babits Mihály: Karácsonyi ének Olvass tovább Babits Mihály: A felnőtt karácsony Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idő fenéktelen gödrébe suhintana? …
Babits Mihály: A felnőtt karácsony Olvass továbbBabits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek. Parasztszagu éjféli misék, mennyi süllyedt, jámbor semmiség, …
Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre Olvass tovább