Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra
Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra Az Úristen őriz engem mert az ő zászlóját zengem, Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az …
Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra Olvass továbbBabits Mihály versek
Babits Mihály
Szentistváni Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Török Sophie (Tanner Ilona) férje, Babits Ildikó nevelőapja.
Az elemi iskolát Pesten kezdte, de nyolcévesen, 1891-ben szüleivel Pécsre költözött.
Babitsot Mihály nagybátyja fogadta magához mint kosztos diákot, így fejezhette be a ciszterci gimnáziumot, 1901-ben érettségizett.
Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett.
Latin–magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden (1906–1908) dolgozott gimnáziumi tanárként. Ezután Fogarason, majd 1911–1916 között az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium, a budapesti tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban tanított. Első művei a Nagyváradon kiadott A Holnap című antológiában jelentek meg (1908).
Babits Mihály versei:
Babits Mihály: Nincsen kisértet
Babits Mihály: Nincsen kisértet Nincsen kisértet! Sűrü meleg estén járhatunk fürtös felhők alatt nyugton, világos főnket rúdon lengő, súton száradó leplek immár nem ijesztvén. Boszorkányt sem már, ösvenyek keresztjén tündért …
Babits Mihály: Nincsen kisértet Olvass tovább Babits Mihály: Medve-nóta
Babits Mihály: Medve-nóta Fordul a világ, kiborúl alólam. Megkapaszkodtam peremén egy dombnak. Kis ház, börtönöm vagy-e? csillagnéző tornyom-e? Barlang kell a medvének, ha megunja táncát a vásár padján s kiszökik …
Babits Mihály: Medve-nóta Olvass tovább Babits Mihály: Egy szomorú vers
Babits Mihály: Egy szomorú vers Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiut, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha. …
Babits Mihály: Egy szomorú vers Olvass tovább Babits Mihály: Magyar szonett az őszről
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: “Nincs szükség rátok! Már vége a …
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Olvass tovább Babits Mihály: Győzelmi ének, estefelé
Babits Mihály: Győzelmi ének, estefelé Nézd, úgy hinti fényét a nap szét a világra áldón, békén, mint a szentelt vizet a pap a nép közé mise végén. Bucsuzik s a …
Babits Mihály: Győzelmi ének, estefelé Olvass tovább Babits Mihály: Egynapos hó
Babits Mihály: Egynapos hó A keserü városokat a hó cukorral szórta be, s fehér gallért vetett a sok tehertől szennyes vállak fölibe, oly makulátlan, tiszta gallért, hogy most a szegény, …
Babits Mihály: Egynapos hó Olvass tovább Babits Mihály: Óh egek kékje, lombok zöld frisse…
Babits Mihály: Óh egek kékje, lombok zöld frisse… Óh egek kékje, lombok zöld frisse, fiatal állatok kedvessége! Hogy vágyik felétek a teremtés véne, az ember! Ő későn jött, lelkében küzdve …
Babits Mihály: Óh egek kékje, lombok zöld frisse… Olvass tovább Babits Mihály: Bálterem most az ősz…
Babits Mihály: Bálterem most az ősz… Bálterem most az ősz sárga selyemmel. Legyezők röpködése. Táncok lengése. Ha tánc van, ahol tánc van, minek az a sok szőnyeg? Oly puhák, vastagok, …
Babits Mihály: Bálterem most az ősz… Olvass tovább Babits Mihály: Tavaszi zápor
Babits Mihály: Tavaszi zápor Tavaszi zápor… bús barátom, fáradt vagy és szomoru, látom: tán sírhatnál – nevetek én! No bizony, ilyen nagy legény! Lásd másnak is volt baja szinte, más …
Babits Mihály: Tavaszi zápor Olvass tovább Babits Mihály: Minden fény a vízbe mártja…
Babits Mihály: Minden fény a vízbe mártja… Minden fény a vízbe mártja hosszu lábát lankatag: lába körül ing a hab. Mint uszó sziget sötéten, halk zugással és tunyán nagy uszály …
Babits Mihály: Minden fény a vízbe mártja… Olvass tovább Babits Mihály: Szőllőhegy télen
Babits Mihály: Szőllőhegy télen Az egész szőllőhegyet látni most, a hegy husát most látni meztelen, mint ájult hölgy, mutatja fesztelen telt formáját, a gömbölyűt, csinost. A barna föld emlőjét látni …
Babits Mihály: Szőllőhegy télen Olvass tovább Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz
Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz Ki átható, egyhangu dalaiddal betöltöd a nyugalmas éjszakát, milyen lehet tenéked a világ? Csend van; a hangok alusznak az éjben. A te zenéd van ébren …
Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz Olvass tovább Babits Mihály: Esti kérdés
Babits Mihály: Esti kérdés Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy …
Babits Mihály: Esti kérdés Olvass tovább Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében
Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében Ó mennyi szerencse és mennyi talány! A régi Velence s az ifjú leány. Már este van itt benn sötétül a ház s kigyúl ereidben …
Babits Mihály: Egy régi szerelmes Velencében Olvass tovább Babits Mihály – Anyám nevére
Babits Mihály – Anyám nevére Hajnalka volt az édesanyám, hajnalra születtem én. S lelkemben már ily fiatalon nincs hajnal, semmi remény, nincs hajnal, semmi vidámság, nincs hajnal, nincsen öröm. Hajnalka …
Babits Mihály – Anyám nevére Olvass tovább Babits Mihály: Húsvét előtt
Babits Mihály: Húsvét előtt S ha kiszakad ajkam, akkor is, e vad, vad március évadán, izgatva bellül az izgatott fákkal, a harci márciusi inni való sós, vérizü széltől részegen, a …
Babits Mihály: Húsvét előtt Olvass tovább Babits Mihály: Karácsonyi ének
Babits Mihály: Karácsonyi ének Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint …
Babits Mihály: Karácsonyi ének Olvass tovább Babits Mihály: A felnőtt karácsony
Babits Mihály: A felnőtt karácsony Mit akarsz? Hová sietsz? Talán azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz mint gyermekjátékot rugója, visszadob utadnak elejére ahelyett hogy az Idő fenéktelen gödrébe suhintana? …
Babits Mihály: A felnőtt karácsony Olvass továbbBabits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre
Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek. Parasztszagu éjféli misék, mennyi süllyedt, jámbor semmiség, …
Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre Olvass tovább