Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Vörösmarty Mihály: (Az embersziv örvényei) Szívörvényeidet jobban mondhatni gödörnek: Benne dicső elméd fénye temetve vagyon. 1829. Vörösmarty Mihály: (Az embersziv örvényei) Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri versek Farangi …
Vörösmarty Mihály: (Az embersziv örvényei) Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Emlékkönyvbe Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett Tiszta tükörként fog visszamosolygani rád. 1839. május 9. Vörösmarty Mihály: Emlékkönyvbe Még több vers: Karácsony vers …
Vörösmarty Mihály: Emlékkönyvbe Olvass tovább Vörösmarty Mihály: A vén cigány Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig …
Vörösmarty Mihály: A vén cigány Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Szomorú biztatás Vesztedre mégy-e ily örömest? vagy a Tündér reménység biztata újolag? Oh, annyiszor megcsalt ez immár S búslakodást hagya tört szivedben. Csak menj, ha nyersz, nincs embere …
Vörösmarty Mihály: Szomorú biztatás Olvass tovább Vörösmarty Mihály: V. Ferdinand felgyógyulásakor Jött a Halál betegágyához magyar ifju királynak: De látván a hazát állni s a nemzetet ott, Megdöbbent; s “ha kivánjátok – szólt végre – maradjon! …
Vörösmarty Mihály: V. Ferdinand felgyógyulásakor Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Sas Fák sudarán zápor s szélvész harcolnak időnként, Mégis fenn a sas tartja királyi lakát. Aki napot keres, a vésszel megvíni ne féljen, Vagy köz lélekként tűrje, ha …
Vörösmarty Mihály: Sas Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Álom és valóság Láttalak álmomban, harag ült szép homlokod élén S egy csókom haragod fellegit elzavará. Ébren csókollak most, és te haragra sötétülsz: Oh mért álmodnom nem lehet …
Vörösmarty Mihály: Álom és valóság Olvass tovább Vörösmarty Mihály: A merengőhöz Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek …
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz Olvass tovább Vörösmarty Mihály: (Botlol, szürke…) Botlol, szürke, ne tudd, üt gazdád érte, ne érezd, Mindenből kisegít örököd – a butaság. 1829. Vörösmarty Mihály: (Botlol, szürke…) Még több vers: Karácsony vers …
Vörösmarty Mihály: (Botlol, szürke…) Olvass tovább Vörösmarty Mihály: (Ebihal) Hal nem vagy, lábaid vannak, nem béka is: a fark Mást mutat, oh ebihal! úgy-e hogy az vagy? ugass. 1829. Vörösmarty Mihály: (Ebihal) Még több vers: …
Vörösmarty Mihály: (Ebihal) Olvass tovább Vörösmarty Mihály: (Szállj jó lovam…) Szállj jó lovam, mint a madár; Túl a merészek díja vár. 1838. május 1. Vörösmarty Mihály: (Szállj jó lovam…) Még több vers: Karácsony vers …
Vörösmarty Mihály: (Szállj jó lovam…) Olvass tovább Vörösmarty Mihály: A siket lantos Megrendíthetlen nyugodalmad, o lant fia! Ember S emberevő állat fut, ha te dalra fakadsz. Tótágast áll a természet, ijedve lebúvik A folyam árja, s kitér …
Vörösmarty Mihály: A siket lantos Olvass tovább Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Titka teremtésnek a természetbe merűlt el: Vizsgáld ezt s jobban értheted egykor amazt. 1842 őszén Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri versek …
Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Olvass tovább Vörösmarty Mihály: A virág leszakasztásakor Én kiszakasztlak ugyan gyökeredből gyenge virágszál, Mégis te megeredsz s ujra szinedbe kikelsz. Székesfehérvár, 1816 Vörösmarty Mihály: A virág leszakasztásakor Még több vers: Karácsony vers …
Vörösmarty Mihály: A virág leszakasztásakor Olvass tovább Vörösmarty Mihály: (A természet örök könyvét…) A természet örök könyvét forgatni ne szünjél: Benne az istennek képe leírva vagyon. 1842 őszén Vörösmarty Mihály: (A természet örök könyvét…) Még több vers: …
Vörösmarty Mihály: (A természet örök könyvét…) Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Az őszről Eltűnt a Nyárnak hévséges színe előlünk, Jól tévő jelei kár, hogy enyészni tudók. Őszre kerűlünk már, mely csak változni szokott bár, Mégis hasznos üdő, mert hoza …
Vörösmarty Mihály: Az őszről Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Vizgyógy A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál; Gát, de merészeknek pálya világokon át. Gyötrelmes keserű, ha szemedből bú satolá ki; Kéj, ha örömcsepként ömlik el …
Vörösmarty Mihály: Vizgyógy Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Csalogány Elhervadt a virág, a fák koszorúi lehulltak; Sárga levélkéken nyargal az őszi vihar. A csalogány hallgat. Hol erő, mely visszaidézze Lengő bokrait és mennyei hangu dalát? A …
Vörösmarty Mihály: Csalogány Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Intés a vackorhoz Körték vadja maradj békén, jó polyva között vagy; Mert ha kikelsz, meglásd, gazda fogára kerűlsz. 1837. március 5. Vörösmarty Mihály: Intés a vackorhoz Még …
Vörösmarty Mihály: Intés a vackorhoz Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Névnapi köszöntés Kár hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak, Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának. Vagy ha már meg kelle lenni, Mondtak volna másnak, Szép …
Vörösmarty Mihály: Névnapi köszöntés Olvass tovább