Péteri Takáts József: Az estve
Péteri Takáts József: Az estve Immár a sík várost füstös köd takarja! Ki a nyugvó Napot szemlélni akarja, Ide jöjjön ezen zöld domb tetejére, Az ég s föld csudái tág …
Péteri Takáts József: Az estve Olvass továbbVers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Péteri Takáts József: Az estve Immár a sík várost füstös köd takarja! Ki a nyugvó Napot szemlélni akarja, Ide jöjjön ezen zöld domb tetejére, Az ég s föld csudái tág …
Péteri Takáts József: Az estve Olvass tovább
Juhász Gyula: Akarat Az újszegedi erdőben, avarban A fűbe fekszem s nézem az eget. Ilyen kék nem volt soha még s alattam Oly bíborak se a falevelek! Harkály kopácsol és …
Juhász Gyula: Akarat Olvass tovább
Babits Mihály: Egynapos hó A keserü városokat a hó cukorral szórta be, s fehér gallért vetett a sok tehertől szennyes vállak fölibe, oly makulátlan, tiszta gallért, hogy most a szegény, …
Babits Mihály: Egynapos hó Olvass tovább
Arany János: Ha napfényes vizkereszt… Ha napfényes Vízkereszt Megcsordítja az ereszt, Akkor évben jól ereszt A kalász és a gerezd. Öregektől tudom ezt, Higyjük el, probatum est. Kelt: hoc anno, …
Arany János: Ha napfényes vizkereszt… Olvass tovább
Balogh Gyula: Reggel Fölmosolyg a hajnal Bíbor köntösében, Uj életfény reszket Harmatos szemében. Kis rózsák, ibolyák Illatkéjt lehelnek, A pacsirták könyes Szemmel énekelnek, Oh be szép az élet Újra ébredése! …
Balogh Gyula: Reggel Olvass tovább
Mohácsi Jenő: Őszi sóhaj Kiélte nyarát a sok levél, A földre, a földbe száll. Nyarára vágyik sorvadón Sok tavaszos, édes száj. Lecsukja ezerszín-szemét A fáradt őszi táj. Meghalni most: be …
Mohácsi Jenő: Őszi sóhaj Olvass tovább
Harsányi Kálmán: Cáfolat Sivár, unalmas tájék! – lázadoztam, Itt szépre ember ugyan nem talál! Mily rút az a két vén rekettye ottan, S mily szótlan az ér… Nini jégmadár Az …
Harsányi Kálmán: Cáfolat Olvass tovább
Zerinváry Szilárd: Rügyek Mozdulat- és hang nélkül élnek; A cseresznyefa csókját hintik A kósza szélnek. Komolyan ülnek fent az ágon És még sincs náluk szebb mosolygás A nagyvilágon. Bronzszínűek, hamvason …
Zerinváry Szilárd: Rügyek Olvass tovább
Torkos László: Álomra hajtod… Álomra hajtod nemsokára Nemes fa ismét bús fejed, Borongó égbolt sirva gyászol Haldokló, néma táj felett: Beljebb vonul erdő s mezőről A varjak éhes serege, Dúlt …
Torkos László: Álomra hajtod… Olvass tovább
Reményik Sándor: Hála Szívfájdító tavasz. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Most alkonyul. A fák Fínom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az …
Reményik Sándor: Hála Olvass tovább
Czóbel Minka: Maya Ködpárák hullám-fátyolán keresztül Napsugár szivárványos fénye rezdül Hajnal friss szellő hordja szerteszét Vad menták illatos lehelletét. Zöld pázsitot kiszínezé a reggel Ezernyi fénylő, csilló harmatcseppel. Fű fűszálhoz …
Czóbel Minka: Maya Olvass tovább
Babits Mihály: Óh egek kékje, lombok zöld frisse… Óh egek kékje, lombok zöld frisse, fiatal állatok kedvessége! Hogy vágyik felétek a teremtés véne, az ember! Ő későn jött, lelkében küzdve …
Babits Mihály: Óh egek kékje, lombok zöld frisse… Olvass tovább
Dsida Jenő: A gejzír Néha szeszélyes kisgyerek: susogva serceg, sistereg. Mikor haragszik még vadabb: hányódik, harsog habra hab. Szentelt haragja néha győz: forrongva buzog, száll a gőz. Néha kacagják, …
Dsida Jenő: A gejzír Olvass tovább
Tóth Árpád: Már vége… Már vége, nézd, a messze ég Fáradt szinekben ég, Szederjes színre vált a domb, És árnydarabbá állt a lomb. A tó, körül sötét keret, Tragikus tükörré …
Tóth Árpád: Már vége… Olvass tovább
Thurzó Lajos: Hangulat estefelé Fák levelén, arany szalmán Hűs szél suhan finom nesszel. Szivemre hullt szép hangulat Megfogott és nem ereszt el. Könnyű bilincs csörren rajtam, Szabad vagyok — …
Thurzó Lajos: Hangulat estefelé Olvass tovább
Baróti Szabó Dávid: Egy ledőlt diófához Mely, magas égnek szegezett fejeddel, Mint király, állasz vala társaid közt, Tégedet látlak, gyönyörű diófa, Földre terítve? Elszakad testes derekad tövétől; Csak kicsin kéreg …
Baróti Szabó Dávid: Egy ledőlt diófához Olvass tovább
Gáspár Kornél: Hazai virágok Kis kertben kedvesen bólint felém A mályva, viola, bazsalikom És én nagy, rejtelmes, mese-virágról, Túlfinomult kelyhekről álmodom. Szólít a rozmaring, a szarkaláb, A rezeda, százszorszép s …
Gáspár Kornél: Hazai virágok Olvass tovább
Tóth Kálmán: Mily szép… Mily szép, terebélyes amott az a fa, Tündérkezek ágait összefüzék, Törzsét is a lombok ugy eltakarák, Mint a sürü fátyol a zárda szüzét. Gömbölyded ivet vet …
Tóth Kálmán: Mily szép… Olvass tovább
Bányai Kornél: Virágok a ház előtt Örömmel nézek rátok falusi házak előtt virító haszontalan kertek, ehéz por alól is nevető virágok. Ünnepként nyíltok bőven, villogó napsugarak tőreit állva s megbújva …
Bányai Kornél: Virágok a ház előtt Olvass tovább
Czóbel Minka: Sourdine alatt Tavaszi nap, korai nap Süt a zöld erdőre, Sűrü erdő, fenyü erdő Halavány lesz tőle. Halavány is, meg sötét is Kékes-zöldes árnya, Mintha napfogyatkozásba Fehér füzes …
Czóbel Minka: Sourdine alatt Olvass tovább