Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Babits Mihály: Vasárnapi impresszió, autón Barna sár-szökőkút feccsen, gépkocsink fordulva reccsen; jobbfelől a Tisza habja lustán villan pillanatra; úgy állnak partján a fűzek, mint hajuk-mosó vén szűzek: meghajolva és kifűzve …
Babits Mihály: Vasárnapi impresszió, autón Olvass tovább Verseghy Ferenc: A’ Tél Nézd a’ hegyeknek puszta girinczeinn mint fénylik a’ hó! Görnyed az ősz liget a’ súly alatt, ‘s a’ röst folyónak zajjai partyaihoz hegednek. Enyhítsd szobádnak gömbörödött …
Verseghy Ferenc: A’ Tél Olvass tovább Czóbel Minka: A sors Pihenni? – nem, még nem lehet. Ne álmodjék ki él, tehet! Az élet fájó küzdelem, A végperczé a győzelem. A végperczé, mely már talán Ott van …
Czóbel Minka: A sors Olvass tovább Aranka György: Élet regulája Boldogság kapui nyílnak csak idővel, Dolgod, élted ne kezdd ott hol végezni kell. Ne siess. Nyelvedet tartsa mindenkor zár; Sarkában okos nyelv igen vígan nem jár. …
Aranka György: Élet regulája Olvass tovább Szabó Lőrinc: Különbéke Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. …
Szabó Lőrinc: Különbéke Olvass tovább Gárdonyi Géza: A sziv Olyan a szív, mint a labda: a játszó sors dobja-kapja. Mennél inkább ütik-verik, annál feljebb emelkedik. Gárdonyi Géza: A sziv Még több vers: Karácsony vers …
Gárdonyi Géza: A sziv Olvass tovább Révai Miklós: Futó gondolat Hová siet serény lován Ama kevély vitéz? Utánna majd alig biceg Ez a mankós öreg: S bicegve is, hová amaz, Ez is sírjáig ér. 1788. Révai …
Révai Miklós: Futó gondolat Olvass tovább Reményik Sándor: Redők egy arcon Egy arc: a lélek sötét szántóföldje, Bele barázdák, hosszú árkok törve. Ez itt a szenvedélyek árka, A józanság nyomukbataposott: Lávanyomok, hidegre járva. Ez itt a …
Reményik Sándor: Redők egy arcon Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Sorsunk Tanuld meg, porember, a sorsod: lemondás s lemondani nekem oly fájdalmas-édes. Ura a végzetnek, ki ezt megtanulja, bánat és csalódás nem fér a szivéhez. Nézd a természetet, …
Kosztolányi Dezső: Sorsunk Olvass tovább Oláh Gábor: A keresztrefeszített ember Előttem is kacagnak, Utánam is kacagnak, Csúfolnak hóbortosnak, Vadnak, pogánynak, vaknak. Az apám bérkocsis volt, Kenyérsütő az anyám, Magam egy különös rom, Se Istenem, se …
Oláh Gábor: A keresztrefeszített ember Olvass tovább Dukai Takách Judit: Leányélet Szép aranyideim! be szerencséltettek, Minden boldogságban engem részeltettek. Szabadon repülök mint egy szabad madár, Semmi fenyítéknek durva lánca nem zár. Szép aranyideim! hálát adok nektek, Hogy …
Dukai Takách Judit: Leányélet Olvass tovább Eötvös József: Panaszok Az ágon függ remegve A zöld levél, Körűlte vígan szállong Az esti szél. Mért kell lekötve lennem? – Sohajtozik – Zöld a mező s rajt minden Virágozik. …
Eötvös József: Panaszok Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Dante a “Croce del Corvo”-ban Sötét szemekkel, űzetvén a sorstól rongyokban állt meg a hideg kövön, ahol magasba szökkent a kolostor, s hideg falak közt nyílt hideg öröm. …
Kosztolányi Dezső: Dante a “Croce del Corvo”-ban Olvass tovább Nagy Imre: Ne félj Ha ellened dühös vihar Orkánként zúg, szegűl: Mint czédrus a’ Libánuson Állj rendületlenűl. Nevesd a’ sors’ csapásait, Küzdj bátran és remélj, A’ sziklaszívnek száz halál, Pokol …
Nagy Imre: Ne félj Olvass tovább Madách Imre: Megnyugvás a sorsban Istenem! mond a szirt, mért teremtél Itten állni századokon által? Korbácsolva a habok dühétől, És csatázva a tengerviharral! Vészredőzött homlokom kopáran Áll, nem érzem a …
Madách Imre: Megnyugvás a sorsban Olvass tovább Reményik Sándor: A holdbeli ember-arc Az orra hegyorom. A szája örvény. Szemei tengerek. De sohsem rengenek, Csak néznek merőn, rebbenéstelen, Bennük összefoly mult, jövő, jelen. Milyen kemény és milyen szenvtelen. …
Reményik Sándor: A holdbeli ember-arc Olvass tovább Reményik Sándor: Tea-rózsa Egy diák jött az utcán szembe vélem, A gomblyukába rózsa… Ahogy méla mosollyal ráhajolt: Valaki adta: sugárzott le róla. Rózsa, illatos nyárelői rózsa… Illatos, édes, első szerelem… …
Reményik Sándor: Tea-rózsa Olvass tovább Ady Endre: Eldönti a sors Rossz vagy, vagy jó vagy? Nem születtem én kitalálónak S nem is születtem rossznak vagy jónak, De kedves, gyűlölt Hiábavalónak. Akarsz maradni? Én, jaj-jaj, hisz …
Ady Endre: Eldönti a sors Olvass tovább