Somlyó Zoltán: Lámpaoltogató
Hajnalodik. Az ég fakó.
Jön a lámpaoltogató.
Botja hosszú. Ilyet még én
sose láttam. És a végén
koppantó van: odatartja
és a lámpát lecsavarja.
Így megy uccahosszat. Látod?
És eloltja mind a lángot.
Az ég szürkül. Reggeledik.
Egy alak még közeledik…
Imbolyg erre, imbolyg arra…
Tán fölöntött a garatra…
Megindulnak együtt, szépen,
reggeledő uccaszélen…
Össze-összeölelkeznek,
a felkelő napba néznek…
Somlyó Zoltán: Lámpaoltogató
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink