Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek…

Vers mindenkinek

Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek…

Vers mindenkinek

A nappalok rövidülnek.
Tücskök halkan hegedülnek.
Levél kullog, fű megsárgul.
A napsugár is lomhán hull.

A szél úgy libbenti feléd
fák közül a nyári zenét,
mint valami régi, fakó
selymet, mely emlékbe való…

Az éccakák hosszabbodnak.
Az álmaink rosszabbodnak…
Konyhán több a főzés-sütés.
Mélyebb lesz az óraütés…

Apa-anya este-reggel
többet babrál a gyerekkel:
s ha a lámpát már eloltják,
egymást forróbban karolják…

Szőlőhegyek távolából
muskotályos illat lángol;
must is lészen, bor is lészen,
nem halunk szomjan egészen…

Somlyó Zoltán: A nappalok rövidülnek…

Vers mindenkinek



Még több vers: