Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Sárosi Árpád: Vasárnap Benépesül veled az álmunk: Vasárnap, kit virradni várunk, Kit nyugalom és jóság szentel: Benned vál’ emberré az ember. Lágy szőnyeged a tisztaság lesz: A hajlékokba s a …
Sárosi Árpád: Vasárnap Olvass tovább Sárosi Árpád: Szines kövek A parton állt. Hajában apró lángok. Szemében fénye távol viharoknak. És tiszta volt, mint tűzkövek a vizben, Titkos erők, miket elsodornak. A kilenc éves lányság gyönyörével …
Sárosi Árpád: Szines kövek Olvass tovább Sárosi Árpád: Két boldog ember Üde harangszó simul az erdőn: Vig kacagása földnek, a fáknak. A nyár dalolgat. Csak ketten értjük. Erdőzugás az idegen-másnak, Kik erre járnak. Kicsendül kőből, harmatvirágyból, …
Sárosi Árpád: Két boldog ember Olvass tovább Sárosi Árpád: Utak Nem volt az én elindulásom A gyáva fiu utnakindulása, Kit dédelget és széltől őriz Dus kényelemnek féltő siratása. Se bölcs tanács, se biztatások Nem nyomták szivem: himes …
Sárosi Árpád: Utak Olvass tovább Sárosi Árpád: Száll a madár Alig egy nesz a fák között, A hegy felől csak egy sugár. Ha szól az első életriadó: Nem marad nyugton a madár. Áldás, imádság, köszönet, …
Sárosi Árpád: Száll a madár Olvass tovább Sárosi Árpád: Vetések között Hullámzó vetések, Ragyogó harmat-tenger. Mért rejted el a dalt? Amiben hisz az ember. Hallgat a pacsirta, Nem nyilaz fel az égnek. Buvik a bánattal, Nem kell …
Sárosi Árpád: Vetések között Olvass tovább Sárosi Árpád: Augusztus Arannyal szegve felhők álom-tornya. És benne, mintha harang szava szólna. Kárpáti szél, amely fölötte jár: Hervad a nyár. Hideg selymében a szűz égi boltnak, Az alkony titkos …
Sárosi Árpád: Augusztus Olvass tovább Sárosi Árpád: Hajnal Csend. Ág se rezzen, dal se száll. Az áhitat szent némasága Mint harmat hull le a világra; Mind, mind az áldott napra vár. A kedv, a tett, …
Sárosi Árpád: Hajnal Olvass tovább Sárosi Árpád: Október… Nincsen már semmitek: riaszt a hold. Minden az árnyéké: a szél sikolt Az éj, hazug mása a júliusnak, Nincs láza, gyönyöre a vérnek, húsnak. Suhan: a Volt. …
Sárosi Árpád: Október… Olvass tovább Sárosi Árpád: November Kapukra, horpadt háztetőkre Drapériákat szögez a November… És ablakunk alatt az eső Muzsikál nékünk szerelemmel. A levelek: az erdők gyásza, Riadt sikollyal hírvivőkül mennek. Nekünk a nyári …
Sárosi Árpád: November Olvass tovább Sárosi Árpád: A hegyen Haldokló, őszi alkonyon Velem vannak testvéreim: A tétlen csönd, a nyugalom. A lomb neszét, mely hullva-hull, A város harcos zsivaja, E bús zene, nem sirja tul. …
Sárosi Árpád: A hegyen Olvass tovább Sárosi Árpád: Egy éjszakán I. Olvadt aranyban fürdő hegytetők, Nagy, zöldszemü rétek, Virágok, vágyak, maguk-kelletők: Az ősz jön elétek. Kendőzött arcán gonosz akarat, A szeme más, a szava más… Egy …
Sárosi Árpád: Egy éjszakán Olvass tovább Sárosi Árpád: Májusi éj Minden tavasznak, örök létnek Zengő tüzei: csillagok. Ringó ölükben álom-éjek, Vajudó vágyak, szenvedélyek, Lecsonkult, céltalan napok. Ringó ölükben párzó felhők, – Ezüstben fürdő lány-sereg. – Szakgatják, …
Sárosi Árpád: Májusi éj Olvass tovább Sárosi Árpád: A magvető Két gladiátor, élet és halál Birokra feszül a mezők felett. Az ember vet, csak vet. Az Isten-kéz a szivébe talál, Zsoltáros ének szárnyat tereget: Adj Uram …
Sárosi Árpád: A magvető Olvass tovább Sárosi Árpád: Az erdők utján Nem vagyok én magam, Ha az erdők utján egyedül is járok, Virágok, madarak, Szivemhez nőtt régi, régi jó barátok. Láttak szomorun is, Láttak, tuláradó örömmel …
Sárosi Árpád: Az erdők utján Olvass tovább Sárosi Árpád: Mesélgetek az erdőmnek Te még nem vártál. Korán jöttem. Nincs még pompája drága dísznek. Mezitlen állsz, mint szűz menyasszony, – Kit holnap esküvőre visznek. És öltöztetnek. Homlokodra Az …
Sárosi Árpád: Mesélgetek az erdőmnek Olvass tovább Sárosi Árpád: Ősz Sóhajos, álmos délutánok, Halott, fekete éjszakák, – Elbágyadt, meddő esőcseppek, Koldus, didergő puszta fák, Férges gyümölcs és tünt remények, Vágyak, mik soha célt nem érnek, Csodák, amikre …
Sárosi Árpád: Ősz Olvass tovább Sárosi Árpád: Találkozás Szeretem a téli éjszakákat, A síri csendet, a havat. Tél volt. Fehér, szomorú éjjel, Amikor szivem rád akadt. Ezüst árnyként suhantál keresztül, Mint menekülő fájdalom, Nyomodban ciprusok …
Sárosi Árpád: Találkozás Olvass tovább Sárosi Árpád: Pünkösd Az ifjuság: a duspazarló reggel, Pogány oltárán tüzet tékozol. Könnyelműn bánik az isteni keggyel, Egész világé ez a tüzbokor. Estszürkületben már alig parázslik. Szánd meg Uram e …
Sárosi Árpád: Pünkösd Olvass továbbSárosi Árpád: Pünkösdkor halt meg… Vedd szárnyaidra mesemondó szellő A május minden ékességeit: A fényt, a dalt, az áldást és a csendet, S ahová küldlek, oda, oda vidd. A lelkem …
Sárosi Árpád: Pünkösdkor halt meg… Olvass tovább