Sárosi Árpád: Mesélgetek az erdőmnek ⋆ Versek mindenkinek

Sárosi Árpád: Mesélgetek az erdőmnek

Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még pompája drága dísznek.
Mezitlen állsz, mint szűz menyasszony,
– Kit holnap esküvőre visznek.

És öltöztetnek. Homlokodra
Az ifju hajnal tüze omlik.
Titkos hatalmak öltöztetnek,
A harmat-rejtő csipkefodrig.

Mig rád adják sok ékességed,
Kebledben kéjes sóhaj rezdűl.
Sietnek-jönnek hódolóid,
Csodás hegyen-tájon keresztül.

Vágyát befojtva halk zenével
Áldoz a forrás lábaidnál.
A fuvalom, az ág hegyén már
Himnuszba kezdő pintyet himbál.

Igy vársz reá. A Valakidre.
A buja csókra, bűvös nászra
És nem marasztalsz. Állsz remegve,
Az álombeli Másra várva.

Igy várom én is őt. Mióta!
Kit soha-soha nem ismertem.
Akit keresni elindultam
Sziv-mámoros tavaszi kedvben.

Esztendők, utak végit járom,
De Valakimre nem akadtam.
Kacagó árnyak kergetőznek
A rám boruló alkonyatban.