Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: Égi változatok Előbb fekete viharfelleg, Mennykövek méhe. Aztán hamuszín borulat, Záporok anyja. Aztán szakadozott Isten-palást, Foszlányok az Úr álöltözetéből. Aztán csendben vándorló ezüstnyáj, Halkan hullámzó zarándokcsapat. Aztán egy …
Reményik Sándor: Égi változatok Olvass tovább Reményik Sándor: A nagy piktor Október, a piktorok Piktora Már teljes lendülettel festeget. Ecsetjét arany-tengerekbe mártva Húzza hervadó világok felett. Nézzétek, milyen biztos mozdulat! Milyen könnyed és mily könyörtelen: Szépséget …
Reményik Sándor: A nagy piktor Olvass tovább Reményik Sándor: A holdbeli ember-arc Az orra hegyorom. A szája örvény. Szemei tengerek. De sohsem rengenek, Csak néznek merőn, rebbenéstelen, Bennük összefoly mult, jövő, jelen. Milyen kemény és milyen szenvtelen. …
Reményik Sándor: A holdbeli ember-arc Olvass tovább Reményik Sándor: Lepke-halál Aranypiros pillangó száll le Sötét, örökzöld éjszakába: Egy idetévedt lombos fának Tépett, hervadt, beteg-szép álma. Szakállas vén torony-fenyők Heverőt feszítnek alája. E függő-ágyban elpihenhet, Míg eljő csendes …
Reményik Sándor: Lepke-halál Olvass tovább Reményik Sándor: Elakadt vonatok Cél felé futó vonatok elé Hótorlaszt emelget a Nemere: “Hé emberkék, van-e sok dolgotok? Látjátok, nekem nincsen semmi se. Csak szép, bő, fehér halált ontani, Csak …
Reményik Sándor: Elakadt vonatok Olvass tovább Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyujtottalak, Én nem oltottalak Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól. …
Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs Olvass tovább Reményik Sándor: Háromság Három rózsabimbó Nyílik a szobámba – Pohár-vízbe nyílik. Hogyha szívem tisztább Illatuk lehatol, Lehatol a szívig. Három rózsabimbó – Azt sem tudom, honnan Került a szobámba. De …
Reményik Sándor: Háromság Olvass tovább Reményik Sándor: Itt most virágzanak… Itt most virágzanak az almafák; Amíg lassan e betűket írom, Napfényes, tiszta csöndbe hull alá Özönével a selymes, lágy szirom. Itt most virágzanak az almafák… …
Reményik Sándor: Itt most virágzanak… Olvass tovább Reményik Sándor: A haldokló tücsök Még szól a tücsök, de már nem soká, Átadja csöndes birodalmát. Oly nesztelenül tűnik el, Mint szeptember s a hulló levelek. A katonáit elbocsátja, Szabadságolja …
Reményik Sándor: A haldokló tücsök Olvass tovább Reményik Sándor: Szünet Csak zengedezett halkan a tücsök. Egyszer elhallgatott. Úgy éreztem: a hideg holdvilágban Egy pillanatra minden megfagyott. Elállott a mindenség szívverése A kis éjféli dalnok szünetén. Vajjon érez …
Reményik Sándor: Szünet Olvass tovább Reményik Sándor: Ne szóljatok Ne szóljatok, és ne mozduljatok, Fojtsátok vissza lélekzetetek… Nézzétek: fa vagyok, Reszketnek rajtam a színes levelek. Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon, Életen túl, innen a halálon Még …
Reményik Sándor: Ne szóljatok Olvass tovább Reményik Sándor: Nem urad és királyod Kicsi leány, hidd el nekem: Nincs olyan férfi, Aki egy lány tökéletes Szerelmi szent-áldozását megéri. S ha volna is: hogy követelheti, Hogy megtagadd magad? …
Reményik Sándor: Nem urad és királyod Olvass tovább Reményik Sándor: Tea-rózsa Egy diák jött az utcán szembe vélem, A gomblyukába rózsa… Ahogy méla mosollyal ráhajolt: Valaki adta: sugárzott le róla. Rózsa, illatos nyárelői rózsa… Illatos, édes, első szerelem… …
Reményik Sándor: Tea-rózsa Olvass tovább Reményik Sándor: Férfi sorsa A nő. Igaz. És én sem tagadom, De ez a sors nagyon elágazik. Közel, távol, mélységbe, magasságba Szertefuttatja gyökérszálait. Fülledt közelen, szellős messzeségen, Bús mélységen, zord …
Reményik Sándor: Férfi sorsa Olvass tovább Reményik Sándor: Sinek, az utolsó kocsi ablakából nézve Mint az egy-sín, a lélek oly magányos, Bár rokon fémből öntetett a társa: S bár néha boldog, mert látszólag páros: Egyedülség a …
Reményik Sándor: Sinek, az utolsó kocsi ablakából nézve Olvass tovább Reményik Sándor: Hűtelenül Szerettem a virágot. De választott virágom Nem volt nekem soha – S azt sem tudom: e sorsom, E furcsa sorsom édes Volt-e vagy mostoha. Egyetlen választottként Én …
Reményik Sándor: Hűtelenül Olvass tovább Reményik Sándor: Tükrök törvénye Hogy a mi lelkünk szépítő tükör, Egymást szépítjük meg: Az meglehet. Nem baj. Így tükrözi a Szent Anna-tava Sokszor még mélyebben a mély eget. Mi nem …
Reményik Sándor: Tükrök törvénye Olvass tovább Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A …
Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság Olvass tovább Reményik Sándor: Napocska Istent, Jézust nem sokat emlegetted. Ha imádkoztál is: titokba tetted. A holdtól féltél: megzavarta álmod. Hidegen hagytak hűs csillagvilágok. Az égen csak a “napocskát” szeretted. Nem a …
Reményik Sándor: Napocska Olvass tovább Reményik Sándor: Ha én… Ha én feküdnék most a hant alatt, Anyám, Te drága, Neked fekete volna minden pillanat. Hogyan képzeljem el Alakodat Karácsonyeste síromra hajolva, Rendezgetve a fenyőgallyakat?… Szíved …
Reményik Sándor: Ha én… Olvass tovább