Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: Letört Letört egy ág. A gyümölcseit nem bírta tovább. Saját mosolygó súlya alatt tört le. Mint egy anya… S most valahol Virágzik másodszor és mindörökre. 1934. július 31. …
Reményik Sándor: Letört Olvass tovább Reményik Sándor: Húsvéti versek egy halott erdőről I. A ledöntött templom A gyermekkorom öreg erdejét Kegyetlen kéz fektette le, Nagyszombat estéjére épp. A megmaradt gyér fák között, Mintha nem történt …
Reményik Sándor: Húsvéti versek egy halott erdőről Olvass tovább Reményik Sándor: Telefonpózna Elsorvadt, száraz ágai Mint béna karok, kimerednek. Telefonpózna lett a fa: Hírhordozója embereknek. S a többi közt kell állnia. A többi mind faragott oszlop, Legyalult, kinyalt, sima …
Reményik Sándor: Telefonpózna Olvass tovább Reményik Sándor: A tenger álmai Tenger, tenger, hát ilyen is tudsz lenni: Ily halottcsendes, halotthalavány? Utolsó szentség fényes kenete, Örök olaja csöppent rád talán? Hogy arcodon minden ránc elsimult, S …
Reményik Sándor: A tenger álmai Olvass tovább Reményik Sándor: Havasi feszület Halványpiros hegyi virág Öleli lábát a keresztnek. Távolról a sötét fenyők: Titoktudó konok erők Feléje gyökeret eresztnek. És ölelik a föld alatt. Így rejtik el imádatuk. …
Reményik Sándor: Havasi feszület Olvass tovább Reményik Sándor: Nymphea thermalis A hőforrás buzgó tavába Az eső fagyosan pereg. A vizek a kettős nyomástól Félelmesen füstölgenek. S ahogy felszáll a sűrű pára: Nyomán egy-egy fényes szirom… Nagy, …
Reményik Sándor: Nymphea thermalis Olvass tovább Reményik Sándor: Hála Szívfájdító tavasz. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Most alkonyul. A fák Fínom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az …
Reményik Sándor: Hála Olvass tovább Reményik Sándor: Hangverseny Lent a patak zúg. – De most jő a szél – És elkezdi a fenyves idefenn. Ifjú cserjék vad sörénye lobog És az öreg fenyők Inognak méltóságosan. …
Reményik Sándor: Hangverseny Olvass tovább Reményik Sándor: Koldus tündérek A gyümölcsfáid bekötözve láttam, Felöltöztetve láttam csemetéid, Karcsú derekuk újságpapír óvta: A rossz hírek s a hiába-betűk Összeszövődtek téli takaróba. – Be lenge, lenge téli takaró! …
Reményik Sándor: Koldus tündérek Olvass tovább Reményik Sándor: Égi változatok Előbb fekete viharfelleg, Mennykövek méhe. Aztán hamuszín borulat, Záporok anyja. Aztán szakadozott Isten-palást, Foszlányok az Úr álöltözetéből. Aztán csendben vándorló ezüstnyáj, Halkan hullámzó zarándokcsapat. Aztán egy …
Reményik Sándor: Égi változatok Olvass tovább Reményik Sándor: A nagy piktor Október, a piktorok Piktora Már teljes lendülettel festeget. Ecsetjét arany-tengerekbe mártva Húzza hervadó világok felett. Nézzétek, milyen biztos mozdulat! Milyen könnyed és mily könyörtelen: Szépséget …
Reményik Sándor: A nagy piktor Olvass tovább Reményik Sándor: A holdbeli ember-arc Az orra hegyorom. A szája örvény. Szemei tengerek. De sohsem rengenek, Csak néznek merőn, rebbenéstelen, Bennük összefoly mult, jövő, jelen. Milyen kemény és milyen szenvtelen. …
Reményik Sándor: A holdbeli ember-arc Olvass tovább Reményik Sándor: Lepke-halál Aranypiros pillangó száll le Sötét, örökzöld éjszakába: Egy idetévedt lombos fának Tépett, hervadt, beteg-szép álma. Szakállas vén torony-fenyők Heverőt feszítnek alája. E függő-ágyban elpihenhet, Míg eljő csendes …
Reményik Sándor: Lepke-halál Olvass tovább Reményik Sándor: Elakadt vonatok Cél felé futó vonatok elé Hótorlaszt emelget a Nemere: “Hé emberkék, van-e sok dolgotok? Látjátok, nekem nincsen semmi se. Csak szép, bő, fehér halált ontani, Csak …
Reményik Sándor: Elakadt vonatok Olvass tovább Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyujtottalak, Én nem oltottalak Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól. …
Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs Olvass tovább Reményik Sándor: Háromság Három rózsabimbó Nyílik a szobámba – Pohár-vízbe nyílik. Hogyha szívem tisztább Illatuk lehatol, Lehatol a szívig. Három rózsabimbó – Azt sem tudom, honnan Került a szobámba. De …
Reményik Sándor: Háromság Olvass tovább Reményik Sándor: Itt most virágzanak… Itt most virágzanak az almafák; Amíg lassan e betűket írom, Napfényes, tiszta csöndbe hull alá Özönével a selymes, lágy szirom. Itt most virágzanak az almafák… …
Reményik Sándor: Itt most virágzanak… Olvass tovább Reményik Sándor: A haldokló tücsök Még szól a tücsök, de már nem soká, Átadja csöndes birodalmát. Oly nesztelenül tűnik el, Mint szeptember s a hulló levelek. A katonáit elbocsátja, Szabadságolja …
Reményik Sándor: A haldokló tücsök Olvass tovább Reményik Sándor: Szünet Csak zengedezett halkan a tücsök. Egyszer elhallgatott. Úgy éreztem: a hideg holdvilágban Egy pillanatra minden megfagyott. Elállott a mindenség szívverése A kis éjféli dalnok szünetén. Vajjon érez …
Reményik Sándor: Szünet Olvass tovább Reményik Sándor: Ne szóljatok Ne szóljatok, és ne mozduljatok, Fojtsátok vissza lélekzetetek… Nézzétek: fa vagyok, Reszketnek rajtam a színes levelek. Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon, Életen túl, innen a halálon Még …
Reményik Sándor: Ne szóljatok Olvass tovább