Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: Vihar utáni gondolatok Csak egyszer adnád énnekem Teremtő Úr hatalmadat: Az elszabadult orkán erejét, A felhőszakadás Patakokat dagasztó hatalmát! Csak azt a percet adnád énnekem Én Istenem, csak …
Reményik Sándor: Vihar utáni gondolatok Olvass tovább Reményik Sándor: Vagy-vagy Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél. Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – …
Reményik Sándor: Vagy-vagy Olvass tovább Reményik Sándor: Tempósan Tempósan, békén, hegynek ballagok. Még majdnem hajnal van, csillog a harmat – Rezgőfüvön rezeg – De milyen mámortalan hajnalok – S mégis szépek ezek. Nem űzök immár …
Reményik Sándor: Tempósan Olvass tovább Reményik Sándor: Sóhajok hídja A mi életünk sóhajoknak hídja, Mely átível a sötét lagunán, – S majd jőnek egykor boldog gondolások: Szerelmes párok – sok százév után S a híd …
Reményik Sándor: Sóhajok hídja Olvass tovább Reményik Sándor: Emberentúli kék Oly kurta volt az élet. Oly csonka volt a szépség. Oly ritka volt a béke – S minden fél-boldog percbe Annyi fájdalom s félelem vegyült: E …
Reményik Sándor: Emberentúli kék Olvass tovább Reményik Sándor: A kagyló Én itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, …
Reményik Sándor: A kagyló Olvass tovább Reményik Sándor: Csak így… Hogy mért csak így: Ne kérdezzétek; Én így álmodom, Én így érzek. Ilyen messziről, Ilyen halkan, Ily komoran, Ily ködbehaltan, Ily ragyogón, Ily fényes vérttel; Űzött …
Reményik Sándor: Csak így… Olvass tovább Reményik Sándor: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az …
Reményik Sándor: Akarom Olvass tovább Reményik Sándor: Testvériség Én nem tudok mást úgy ölelni meg, Ahogy a testvéremet ölelem, A testvéremet, aki egy velem. Ahogy szerelmem van, Úgy van gyűlöletem. Ember vagyok. Mindenkit egyformán szeretni …
Reményik Sándor: Testvériség Olvass tovább Reményik Sándor: Tavon Hány fodra van a tónak, Ha rajta ring a csónak? Szívemnek hány redője: Hány fodra rossznak-jónak? Hány álomgyűrű tágul, Vesz végbúcsút a mátul, Oszlik és alakul meg …
Reményik Sándor: Tavon Olvass tovább Reményik Sándor: Csak halkan Csak halkan, halkan, drága, szép Öröm, Itt lábujjhegyen járj! Ne csábíts hangos szó-beszédre, S teli tüdőből csengő kacagást Te tőlem ne kívánj! Ne felejtsd el, hogy …
Reményik Sándor: Csak halkan Olvass tovább Reményik Sándor: Mindenki a magáét A köröket, a köröket ne hagyd: Mindenki a magáét – El ne hagyd magad dolgát-örömét, Kicsi virágát az egész világért. Rajzold, rajzold buzgón és elmerülten …
Reményik Sándor: Mindenki a magáét Olvass tovább Reményik Sándor: Fáklya-futás Az én kezemben égett úgy-ahogy: De többnyire lefele-fordítottan. A füstje több volt, mint a lángja, S céltalanul, vak iramban futottam. Mögöttem robajlik az ifjúság, Elér, elhagy, a …
Reményik Sándor: Fáklya-futás Olvass tovább Reményik Sándor: „Istenem” Pap volt. Tiszteletesnek titulálja, S vigyázza lépteit az ápoló. Az arca: végzetbarázdálta föld, A szeme: két nagy, hullámtalan tó. Köd úszkál rajtuk s borong tétován, Mint hajnalban …
Reményik Sándor: „Istenem” Olvass tovább Reményik Sándor: Illés Ez a villám nyoma, E szénné égett, bús-fekete rom. Az ember önmagának követelte, Az Isten azt felelte: „Nem adom. Ez itt próféta-fa. Nem fogja látni a letarolt …
Reményik Sándor: Illés Olvass tovább Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra …
Reményik Sándor: Kegyelem Olvass tovább Reményik Sándor: Szószéken A halál aznap azt súgta neki: A szószéken ma nem állsz egyedül, A szószéken ma én állok veled, És amikor legjobban tündököl, Elmetszem szavad aranyfonalát. Ő visszanézett …
Reményik Sándor: Szószéken Olvass tovább Reményik Sándor: Redők egy arcon Egy arc: a lélek sötét szántóföldje, Bele barázdák, hosszú árkok törve. Ez itt a szenvedélyek árka, A józanság nyomukbataposott: Lávanyomok, hidegre járva. Ez itt a …
Reményik Sándor: Redők egy arcon Olvass tovább Reményik Sándor: Andrée naplója Könyvek, ti világjáró győztesek, Kik minden titkot kínálva kitártok: Vád-iratok és ön-igazolások, Ragyogó, forró, zengő memoárok, – A megfagyott napló történetét Fagyott gazdája mellett – hallottátok? …
Reményik Sándor: Andrée naplója Olvass tovább Reményik Sándor: Már járt… Már járt a villám a fejem felett, S bújtam előle vén fenyő alá Jó helyre ép… Egy csattanás: Lobogtunk volna mind a ketten: Én és a …
Reményik Sándor: Már járt… Olvass tovább