Pongrácz Lajos: Idő folyása

Mindennap elmultával,
Képed messzebb esik:
Mint kertem szélfuváskor,
Levéltül fosztatik.

S ha bár képed naponta,
Emlékembül enyész:
A szerelem szivembül,
Képeddel még se’ vész.

Mert kertem, s szűm fájárul
Mi hull, az csak levél:
A fagyökér a földben,
S szerelmem szűmben él!