Madách Imre: Áldás, átok
Mosolyg az ég! mosolya éltető,
Imádja azt az ébredő világ!
Feléje nyujtja lenge könnyeit,
Tavasz fuvalmban, mindenik virág.
Imám is égbe száll; ha az mosolyg
Bus életemnek kínos útjain!
S az ég mosolya bánatomra száll,
Dicső szemének kék sugárain!
Üvölt az ég, lesujtva átkait,
Borúba fúl a néma láthatár,
S a tar mezők lesorvadott körén:
Körülrepűl a sárguló halál!
S borzalmiban zajos imát kiván,
A föld üvöltve zúgja azt felé,
S imát rebeg szivemnek érzete,
Szemének, az ha üdvöm elvevé.
Madách Imre: Áldás, átok
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink