Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Fenyő László
Fenyő László, 1916-ig Friedmann László, (Budapest, Terézváros, 1902. november 9. – Rohonc, 1945. március 26.) költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt.
Pályakezdését a Nyugat artisztikumával teljesen szakító magatartása kapcsolja nemzedékéhez. Az izmusok jegyében, anarchisztikus indulatokkal lázad. Első verskötetét, az Építés orgonáját (1922) a rendőrség erkölcsi okokra hivatkozva el is kobozza. Pesszimizmust és sajátos budapesti életérzést elegyítő hangjára Elveszett évek (1926) című kötetében talált rá. Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki.
Fenyő László versei:
Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Eszmélet Hogy egyszer semmiről se tudjak! Mint árny sejlik a tejüvegen át: a halálnál egy madárpihegéssel gyengédebben, csak sejtsem illatát létemnek, mely merő szárny, fennlebeg …
Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Eszmélet Olvass tovább Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Boldogtalan Csend, csend, selejtes, semmit se rejtesz, rosszminőségű csend, előtted, mögötted se fény, se árnyék, semmise leng. A jó csend borongós, mint a teliholdnak: udvara …
Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Boldogtalan Olvass tovább Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Fejfájás után Ó, fejfájás utáni csend, isteni zsongulás, amelyben pálmaerdők susognak; tikkasztó pergése doboknak távolodik, távolodik, egy néger rabszolga legyez, dübörgő zuhatag simúl el a …
Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Fejfájás után Olvass tovább Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Téli csend A téli, a szemérmes téli csend, mely arcát hóeséssel fátyolozza, önnön fehér játékain mereng. A temetők keresztjeit porozza be kékes pelyheivel, csendre csendet …
Fenyő László: Jegyzetek a csendről: Téli csend Olvass tovább