Szabó Endre: A zápor
Szabó Endre: A zápor A csüggedt, őszi fák között Lanyhán szitáló bús ködöt Nem állhatom; Pityergve sír, lomhán csepeg, És únja őt mező, berek, Völgy és halom. Májusnak csöndes essejét, …
Szabó Endre: A zápor Olvass továbbVers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Szabó Endre: A zápor A csüggedt, őszi fák között Lanyhán szitáló bús ködöt Nem állhatom; Pityergve sír, lomhán csepeg, És únja őt mező, berek, Völgy és halom. Májusnak csöndes essejét, …
Szabó Endre: A zápor Olvass tovább
Sáfáry László: Meghalt a nádas Megérkeztek a gépek barna, vasöklű emberekkel. Érzi halálát a nádas és búcsúzenét ölelkezik a széllel. Óriás barázdák mentén ölelkezünk és dalolunk a fakadó kenyérnek. Sáfáry …
Sáfáry László: Meghalt a nádas Olvass tovább
Móra Ferenc: Sétálni megy Panka… Sétálni megy Panka a búzamezőbe, Pillangós papucsba, hófehér kötőbe. Dalolgatva ballag, egyes-egymagába – Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája! Simulj puha pázsit, lába alá lágyan, Fütyülj neki szépet, …
Móra Ferenc: Sétálni megy Panka… Olvass tovább
Bányai Kornél: Balatoni ének Tüzes borainknál kedvesebb vizünk: Balaton, ámulva köszöntöm első csillanásaid. Sötét földek kövek kelyhében csodaként lobban zöld szined mint fiatal tengeri levél. Előttem borzongsz roppant eleven síkság, …
Bányai Kornél: Balatoni ének Olvass tovább
Madách Aladár: Hull, hull a hó… Hull, hull a hó sűrű pihékben, És nesztelen mindent befed; Száll a halál, száll, száll szünetlen Nagyot, kicsit temet, temet. A hópihék, fehér madárkák, …
Madách Aladár: Hull, hull a hó… Olvass tovább
Pásztor Béla: Vörös havon Ha üldözik a kígyót, Hozzásimul egy ághoz. Szárnyaival a lepke Kék szirmokat utánoz. Vadak a téli tájon Hószürke bundát öltnek. Ki venne nyíllal célba Fát, virágot …
Pásztor Béla: Vörös havon Olvass tovább
Radnóti Miklós: Lomb alatt Kora reggel óta csöndben heverek én, balról a diófa, jobbról kiterítve háborút ujságol a vérszagú ujság. Keresztülsüt a nap a dió levelén, erős ere látszik. …
Radnóti Miklós: Lomb alatt Olvass tovább
Szenes Hanna: Harmónia A természet csupa ellentét: Nappali fény és éji sötét, Kopár hegyek és virágos völgyek, Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek. A komor észak és a dalos dél, A tikkasztó …
Szenes Hanna: Harmónia Olvass tovább
Szenes Hanna: A Galil Hegyeid, Galil, mint más hegyes föld, Legelő, szikla, sárga és zöld. S bordáid közt lenge árnypillék, De ez a hegység nem a Galil még. S mezőid …
Szenes Hanna: A Galil Olvass tovább
Gulyás Pál: A néma lomb Oly lázasan ragyog a lomb árnyékos mély szeme! Oly mély, hogy szinte tántorogva tekintek már bele. Mitől ragyog oly lázasan, talán csak nem beteg? Ha …
Gulyás Pál: A néma lomb Olvass tovább
Czóbel Minka: Pán szerelme Sipolva megy erdőn, réten, Körülette minden állat, Mint vigan megy, talál egy szép Ingó fehér virágszálat. Lassubb lesz ugráló lépte, Nedves szeme ragyogása, Úgy elbámúl, úgy …
Czóbel Minka: Pán szerelme Olvass tovább
Szabolcska Mihály: Hortobágyon Be szép vagy, be szép vagy Édes Hortobágyom, Nincs teneked párod Hetedhét országon, – Sehol a világon. Úgy szeretem benned Az egyenességet, Fölötted lebegő Örök csendességed, – …
Szabolcska Mihály: Hortobágyon Olvass tovább
Jékey Aladár: A műhelyben A Múzsa jön. Enyelgve súgja: Jövel szent berkeimbe, várlak. Repülnék s ez a durva gép, ah! Legyötri lelkemről a szárnyat. Agyamban itt, gond fellegében, Elvillanó fényröppenések…. …
Jékey Aladár: A műhelyben Olvass tovább
Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Titka teremtésnek a természetbe merűlt el: Vizsgáld ezt s jobban értheted egykor amazt. 1842 őszén Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri versek …
Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Olvass tovább
Sárosi Árpád: Vetések között Hullámzó vetések, Ragyogó harmat-tenger. Mért rejted el a dalt? Amiben hisz az ember. Hallgat a pacsirta, Nem nyilaz fel az égnek. Buvik a bánattal, Nem kell …
Sárosi Árpád: Vetések között Olvass tovább
Reményik Sándor: Letört Letört egy ág. A gyümölcseit nem bírta tovább. Saját mosolygó súlya alatt tört le. Mint egy anya… S most valahol Virágzik másodszor és mindörökre. 1934. július 31. …
Reményik Sándor: Letört Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: Alkonyi dal Nyögve kél az esti szellet, Balzsamillat szárnyain, Csolnakom száll a part mellett Csörgő víznek habjain. Csillag s hold a víz tükrében, Zöld erdő partja mentében, Bokrain …
Kölcsey Ferenc: Alkonyi dal Olvass tovább
Somlyó Zoltán: Nap Hogy ömlik a napból, ez aranydarabból a fény! Hogy szórja cikázva, szivemmel cicázva nyilát! Maholnap hiába fogódzom nyilába: kihűl. S egy őszi bús este megdermed a teste… …
Somlyó Zoltán: Nap Olvass tovább
Sáfáry László: Fény A sötétség hegyről hegyre lép, és a csillagok is az ég párnái mögé merültek. Csak a nyárfa áll fehéren, mint sorsütötte emberek reménye, és fényével hívja párját …
Sáfáry László: Fény Olvass tovább
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: “Nincs szükség rátok! Már vége a …
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Olvass tovább