Benedek Elek: Emlékkönyvecskébe

Vers mindenkinek

Benedek Elek: Emlékkönyvecskébe

Vers mindenkinek

Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.
*
Volt egyszer egy kis lány,
Ki a dolgot unta,
Mind azt hajtogatta:
Sohse jó a munka.
De a hanyagságot
Végre is megunta,
S mind azt mondogatta:
Nincs jobb, mint a munka.
*
Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,
Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.
Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?
Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!
*
Miért ragyog a sok csillag az égen?
Miért nyílik a sok virág a réten?
Miért újul ki tavasszal az erdő?
Mert az Isten úgy rendelte, kis Gergő!
Így rendelte a jóságos Teremtő.
*
Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
*
Szeretnéd ugye, hogyha volna
Egy aranyszőrű kis lovacskád?
De azt, ugyebár, nem szeretnéd,
Ha volna benne nagy makacsság?
*
A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Inkább így lesz még nagyobb.
*
Alattomosság nagy szégyen,
Szavad s tetted hát nyílt légyen.
Bármit teszel, Isten látja,
Légy az igazság barátja.
*
Kék ibolyácska a bokor tövében
Elbújik, mint gyermek anyja ölében;
Ott áll szerényen, nem beszél magáról,
S mégis rátalálsz az illatáról.

Benedek Elek: Emlékkönyvecskébe

Vers mindenkinek

 



Még több vers: