Bartók Lajos: Midőn a hold…

Vers mindenkinek

Bartók Lajos: Midőn a hold…

Vers mindenkinek

Midőn a hold határtalan magasban
Fölszáll a Tátrán, vándorolva lassan,
S szikrázó csillagok közt szeliden
Fénylő sugárral a tájon pihen:

Az alvó erdő felsóhajt remegve,
S tükrözve holdját a tengerszem keble:
Dagályban önt ki, vet hullámokat,
Mint partjain túláradt indulat.

megjelent: Vasárnapi Ujság, 1885. február 22. (8. szám)

Bartók Lajos: Midőn a hold…

Vers mindenkinek



Még több vers: