Balázs Béla: Tavaszi istentisztelet

Vers mindenkinek

Balázs Béla: Tavaszi istentisztelet

Vers mindenkinek

Lángolnak a csillagok odakinnt
Pántüzek a kék világmezőn.
Hallod a lármáját a tavasznak? –
Részeg tündércsapatok vágtatnak
Keresztül völgyön, ifjú hegytetőn.

Itt bennt a sötétben örvénylik a csend.
Valami hánykódik, száll fel a mélyiből.
Halvány az arcod, izzik a szemed
Jéghideg az ajkad, reszket a kezed
És megrázkódtál most valamitől.

Földalatti, szent tüzek lobognak
Fel a vérünkbe s összecsapnak itten.
Mi nyújtja egymás felé a karunk? –
Imára kulcsolt két nagy kéz vagyunk,
Térdre, térdre, bennünk van az Isten.

Balázs Béla: Tavaszi istentisztelet

Vers mindenkinek

 



Még több vers: