Kozma Andor: Ó, jer felém…

Kozma Andor: Ó, jer felém…

Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan, lábujjhegyen,
Hogy míg szemed reám ragyog,
Az álmom szép legyen.

Ó, jer felém, ha görnyedek
Az íróasztalon.
Míg rajtam függ tekinteted
Édesb lesz a dalom.

Ó, jer felém, ha sok, nehéz
Gondban töprenkedem.
Míg szép szemed szemembe néz,
Nem súly a gond nekem.

Ó, jer felém, jer bármikor,
Jer halkan, könnyedén!
Kedves nekem akármi sor
Amíg te jősz felém.

S te jer felém, ó, kedvesem,
Ha szólít a halál,
Hajolj fölém szép csendesen –
És lelkem égbe száll.