Bartók Lajos: Midőn a hold…
Midőn a hold határtalan magasban
Fölszáll a Tátrán, vándorolva lassan,
S szikrázó csillagok közt szeliden
Fénylő sugárral a tájon pihen:
Az alvó erdő felsóhajt remegve,
S tükrözve holdját a tengerszem keble:
Dagályban önt ki, vet hullámokat,
Mint partjain túláradt indulat.
megjelent: Vasárnapi Ujság, 1885. február 22. (8. szám)
Bartók Lajos: Midőn a hold…
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink