Vörösmarty Mihály: Szonett egy barátomhoz
Míg az ifjúság zsengedő korán
A nyájas épség, s kellemek virítnak
S bennünket gyakran víg örömre hívnak,
Az állhatlan év elhalad során.
Oh hát! Evezzünk a világ porán
Bátran, Barátom! míg el nem borítnak
Gyászai a fényt elűző sírnak.
Minden elhágy majd életünk alkonyán.
A kellem tőlünk akkor elmarad,
Ráncok barázdát vájnak bús arcunkon,
Az épség helyet nem lel tört tagunkon,
Nem vidít a kincs, minden elmarad!
Egyedűl, amit szorgalmunk szerezhet
Lelkünknek, bús vedrünk záraig követ.
Pest, 1818
Vörösmarty Mihály: Szonett egy barátomhoz
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink