Somlyó Zoltán: A szivben
Somlyó Zoltán: A szivben A szívben sok kis óhaj él, heverve szendereg, henyél. Mint hisztériás démonok: mind akaratos és konok. Ha szép napos a délután, sétálnak a szív zeg-zugán. Ha …
Somlyó Zoltán: A szivben Olvass továbbVersek mindenkinek
Madách Imre: Próza és Poézis
Madách Imre: Próza és Poézis Csodálod a virágnak színeit, Imádod a lányt eszménykép gyanánt, Fellelkesülsz a nagyság szavaira, Költő vagy, minden hétköznapi bánt, S mégis, ha a virágnak gyökere Nem …
Madách Imre: Próza és Poézis Olvass tovább Kölcsey Ferenc: Ábránd
Kölcsey Ferenc: Ábránd Halljad fényszekeredben, Lúna, dalom! Fellengve szálljak én, De mint te szelíden Tekintetem. S mint Philoméla Éneke lengjen Az isteni himnusz Fellegeimből Szárnyain alá. A Párka kinek Vérző …
Kölcsey Ferenc: Ábránd Olvass tovább Reményik Sándor: Tavon
Reményik Sándor: Tavon Hány fodra van a tónak, Ha rajta ring a csónak? Szívemnek hány redője: Hány fodra rossznak-jónak? Hány álomgyűrű tágul, Vesz végbúcsút a mátul, Oszlik és alakul meg …
Reményik Sándor: Tavon Olvass tovább Darmay Viktor: Temetőben
Darmay Viktor: Temetőben Nem mint mások könyes szemekkel, Búsulni ide nem jövök; Nekem itt virul a boldogság, Itt fakadnak az örömök. Másnak nehéz, fojtó teher csak, Nekem édes balzsam e …
Darmay Viktor: Temetőben Olvass tovább Ady Endre: Van olyan perc…
Ady Endre: Van olyan perc… Van olyan perc, mikor szivünkben Az élet lángja fellobog, Van olyan perc, mikor azt hisszük, Hogy lehetünk még boldogok. Szép asszonyarcok hosszú sorban Reánk ragyognak, …
Ady Endre: Van olyan perc… Olvass tovább Reményik Sándor: Csak halkan
Reményik Sándor: Csak halkan Csak halkan, halkan, drága, szép Öröm, Itt lábujjhegyen járj! Ne csábíts hangos szó-beszédre, S teli tüdőből csengő kacagást Te tőlem ne kívánj! Ne felejtsd el, hogy …
Reményik Sándor: Csak halkan Olvass tovább Rudnyánszky Gyula: Ketten vagyunk…
Rudnyánszky Gyula: Ketten vagyunk… Ketten vagyunk a kis szalonban, Szemembe néz, kezét fogom, Szivem remegve, félve dobban S tünődöm édes álmokon. Olyan megejtő csend borul ránk, Oly bűvös, méla hangulat, …
Rudnyánszky Gyula: Ketten vagyunk… Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Mosoly és gyötrelem
Vörösmarty Mihály: Mosoly és gyötrelem Búsongtam, s nevetél. Nevetek most és te kesergesz. Ah mosolyogj, és én visszacserélem a bút. 1838. július 12. Vörösmarty Mihály: Mosoly és gyötrelem Még …
Vörösmarty Mihály: Mosoly és gyötrelem Olvass tovább Reviczky Gyula: Szeretem a magányt…
Reviczky Gyula: Szeretem a magányt… Szeretem a magányt, a csendet, Ha odahúz édes titok. Ott szövök álmot, ott merengek, Megenyhülőn csak ott sirok. Szeretem a világi lármát, Hol elkábúl az …
Reviczky Gyula: Szeretem a magányt… Olvass tovább Juhász Gyula: A szemeim
Juhász Gyula: A szemeim Sokat könnyeztek e szegény szemek, Sirattak örömet és életet, Miket hiába kerestek. Sokat vakultak e fájó szemek Bölcs könyvek öreg lapjai felett, Mikből hiába tanultak. Sokat …
Juhász Gyula: A szemeim Olvass tovább Dsida Jenő: Néha…
Dsida Jenő: Néha… Néha mondod: örök lesz a nyár, s mely kettőnkre tűz, a napsugár, sohase bágyad – Ilyenkor búsan paskolom botommal a hallgatózó uccaszéli fákat. Máskor meg mondod: hiába …
Dsida Jenő: Néha… Olvass tovább Arany János: Enyhülés
Arany János: Enyhülés Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap …
Arany János: Enyhülés Olvass tovább Ady Endre: Kacagás és sirás
Ady Endre: Kacagás és sirás Kacagni nehéz, sírni könnyebb: Mikor én nagyokat kacagok, Dermedten menekülnek Szívembe vissza a könnyek. Víz-könnyekkel gyászolnak mások, Az én könnyeim már szárazok, Bolond és furcsa …
Ady Endre: Kacagás és sirás Olvass tovább Gárdonyi Géza: A sziv
Gárdonyi Géza: A sziv Olyan a szív, mint a labda: a játszó sors dobja-kapja. Mennél inkább ütik-verik, annál feljebb emelkedik. Gárdonyi Géza: A sziv Még több vers: Karácsony vers …
Gárdonyi Géza: A sziv Olvass tovább Reményik Sándor: Mindenki a magáét
Reményik Sándor: Mindenki a magáét A köröket, a köröket ne hagyd: Mindenki a magáét – El ne hagyd magad dolgát-örömét, Kicsi virágát az egész világért. Rajzold, rajzold buzgón és elmerülten …
Reményik Sándor: Mindenki a magáét Olvass tovább Zajzoni Rab István: Mit bánt engem az irigység…
Zajzoni Rab István: Mit bánt engem az irigység… Mit bánt engem az irigység? Lehet másnak szívét rágja, De rajtam sarkantyu, a mely Paripám oldalát vágja. Szárnyas paripán ülök én, Hasznos …
Zajzoni Rab István: Mit bánt engem az irigység… Olvass tovább Reményik Sándor: Fáklya-futás
Reményik Sándor: Fáklya-futás Az én kezemben égett úgy-ahogy: De többnyire lefele-fordítottan. A füstje több volt, mint a lángja, S céltalanul, vak iramban futottam. Mögöttem robajlik az ifjúság, Elér, elhagy, a …
Reményik Sándor: Fáklya-futás Olvass tovább Eötvös József: Tanács
Eötvös József: Tanács Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével A földből szíja élte nedveit, De felfelé hajt minden erejével, S az éghez nyujtja lombos ágait. Így tégy te ember, kit …
Eötvös József: Tanács Olvass tovább Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi
Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi Nem tudok kavarogni s nagyra menni, mint a vidám dúshomlokú fiúk: érzem, hogy festett céljuk puszta semmi s a nagy dicsőség álmai hiúk. Érzem, …
Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi Olvass tovább