Tóth Kálmán: Karácsonykor ⋆ Versek mindenkinek

Tóth Kálmán: Karácsonykor

Boldog az az apa, mint én,
Kinek isten módot ád:
Hogy örömben fürdethesse
Az ő kedves kis fiát.

Mennyi játék várja, ha az
Iskolából haza jön,
Tudom, nagy lesz az övé is,
De hát az én örömöm!

Üldözött a végzet gyakran,
Sok volt a mi engem ért,
De e boldog gyermek arcza
Kárpótol most mindenért.

Nincs is más bú, olyan, mely a
Szivet összeégeti,
Egy lehet csak: nélkülöző
Gyermekeknek könyei:

Oh Uram! ki örömim közt
Érzem, hogy ez mi lehet,
Hála mellett könyörgésre
Hajtom im meg térdemet:

Hogy a kiknek kegyed annyit,
Mint énnekem, nem adott,
A szegények hajlékába
Küld el mostan angyalod.

Szárnya alatt vigyen oda
Játékszeres telifát,
Vagy ha ezt nem, aranyfürtös
Zöld galyacskát legalább…

Hogy a kiknek egész évben
Sorsuk nehéz, mostoha,
Enyhitse meg egy estéjük’
A gyermeknek mosolya.