Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Tóth Árpád: Láng Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a …
Tóth Árpád: Láng Olvass tovább Tóth Árpád: Körúti hajnal Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, …
Tóth Árpád: Körúti hajnal Olvass tovább Tóth Árpád: Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei. Itt volt hát? jaj, nem is hiszem, Már …
Tóth Árpád: Az Öröm illan Olvass tovább Tóth Árpád: Szerén beteg… Óh, hogy lehessen méltó ez a rajz Szerénhez, ki oly finom és meleg, Csak most kissé hasikája beteg, És épp ezért csak bús rimekre ajz. Óh, …
Tóth Árpád: Szerén beteg… Olvass tovább Tóth Árpád: Ha meggyógyul… Ha meggyógyul a gége, Szép lesz életem vége. Ellenben két napja a fogam is fáj. Ez már báj. (Költői szabadság: baj helyett.) Nem vigasztal a tátrai …
Tóth Árpád: Ha meggyógyul… Olvass tovább Tóth Árpád: Rozskenyér Nézem a homorú völgyet, A tárt ölű lapályt: Nagy, ősi fenyőfa-teknő, Mit vén idők véseje vájt. A jámbor tót falucskák Mint békés rozskenyerek Töppednek a barna teknőn, …
Tóth Árpád: Rozskenyér Olvass tovább Tóth Árpád: Hát lesz béke? Kedves olvasóm, nyögve kérdem: Érted te ezt a béke-dolgot? Mert én nem értem. Száz szónok szaval, majd belekékül, Hogy ő szívesen, rögtön békül, Neki békére …
Tóth Árpád: Hát lesz béke? Olvass tovább Tóth Árpád: Vers az orosz importról Ukrajnával megvan a béke, Tehát a reménység péke Teljes joggal dagasztja A keblet, Mivel sok bajunk ilyenformán Eggyel kevesebb lett. Most már jöhet vígan …
Tóth Árpád: Vers az orosz importról Olvass tovább Tóth Árpád: Szédület Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék, Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent, A színek selymét és a hangok ércét Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend. Homályosan, …
Tóth Árpád: Szédület Olvass tovább Tóth Árpád: Be furcsát álmodtam… Be furcsát álmodtam az éjjel, Hahó, hahó, Lefutok kacagva a lejtőn, Ma csupa zengés a szivem, Ma kínom távol ormán rajt pihen Halk, puha hó. …
Tóth Árpád: Be furcsát álmodtam… Olvass tovább Tóth Árpád: Reggel Hunyorgva néz felém mint szürke, ébredő szem, A messze, nyirkos ablak; dereng a vállas ágyvég; Ajkam álombeli, szelíd csókoktól lágy még, S még szunnyad tarka ingem, petyhüdten …
Tóth Árpád: Reggel Olvass tovább Tóth Árpád: Gordonkás elégia Casals Pablo – Gordonkaművész, amint tetszik tudni, S a Bikában játszott a gordonkáján, Nos és oda alig tudtam bejutni, Mert zsúfoltig gyömöszölte a termet A sok-sok …
Tóth Árpád: Gordonkás elégia Olvass tovább Tóth Árpád: Hajó a dokkban Vergődtem. Elég. Isten és ember sorsa, Ne fájj! Csitt, Végtelen! Pihen a morzsa. Bejártam pár billió kilométert. Csitt, Gondolat! Odahagytam az étert. Itt ülök újra. …
Tóth Árpád: Hajó a dokkban Olvass tovább Tóth Árpád: A Marson Testvérem, tegnap este, Halló! de furcsa volt! Elindultam a Marsba, Hopp! hogy zuhant a Hold! Jó gépem adamantin Szárnyán zengett a drót, Amikor lecsavartam A gravitációt. …
Tóth Árpád: A Marson Olvass tovább Tóth Árpád: Ó, távoli… Ó, Távoli – csodáid szíven ütnek: A csend élő és titkos sóhaja Vagy a vihar vonagló halkká csüggedt, Emberfölötti jajduló jaja, Vagy csillagok, mik végtelenben csüggnek, …
Tóth Árpád: Ó, távoli… Olvass tovább Tóth Árpád: Már vége… Már vége, nézd, a messze ég Fáradt szinekben ég, Szederjes színre vált a domb, És árnydarabbá állt a lomb. A tó, körül sötét keret, Tragikus tükörré …
Tóth Árpád: Már vége… Olvass tovább Tóth Árpád: Pompázó, lusta, édes alkonyat… Pompázó, lusta, édes alkonyat Arany szeme méláz a lomb közén át, De roppant árnyak, feketék és némák, Cammognak már a vén erdő alatt. Alaktalan …
Tóth Árpád: Pompázó, lusta, édes alkonyat… Olvass tovább Tóth Árpád: Ó, napsugár! Faunok vidám patája, Cécós szavak csatája Nem döng dalomba már; Víg, hajnali, pacsirtás Lelkem már őszi irtás, Tél csöndje vár. Haj, rég voltam husz éves, Megáporult …
Tóth Árpád: Ó, napsugár! Olvass tovább Tóth Árpád: Este a kilátón Este kedvesek nékem a hegyek, A Kilátó padjáig felmegyek, És nézem a csillagok álmatag Fényében, mily szelíden állanak. A csillagos ég vállukon forog, S ők, …
Tóth Árpád: Este a kilátón Olvass tovább Tóth Árpád: Március A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, …
Tóth Árpád: Március Olvass tovább