Torkos László: Örökre együtt ⋆ Versek mindenkinek

Torkos László: Örökre együtt

Zöld hegysor alján, zöld hantu sirban
Hat drága megtört szív porladoz;
Virágot rája csak a tavasznak
Bimbófakasztó szellője hoz.

Lakóiról a csendes tanyának
Hírt három sírkő keresztje ad:
Négy gyenge gyermek két hű szülő közt
Aluszsza álmát a hant alatt.

A kettős törzset dúló viharnak
Villáma később döntötte le,
Négy ifjú sarját előbb letépte
A bús enyészet zordon szele.

Szegény kicsinykék, hervadt virágok!
Midőn körünkből eltüntetek,
Kik itt maradtunk, óh hogy sirattunk!
Hogy vérzett szivünk érettetek!

És im az élők széthányva, szórva
Őrlik le éltök hajlott korát,
könynyel s virággal sem hinthetikbe,
A drága holtak áldott porát.

S ti a szülőké levétek újra,
Már nincsen, tőlük mi elszakít;
A kis fejecskét ölükre hajtva
Örökre együtt alusztok itt.