Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Radnóti Miklós: Lomb alatt Kora reggel óta csöndben heverek én, balról a diófa, jobbról kiterítve háborút ujságol a vérszagú ujság. Keresztülsüt a nap a dió levelén, erős ere látszik. …
Radnóti Miklós: Lomb alatt Olvass tovább Szenes Hanna: Harmónia A természet csupa ellentét: Nappali fény és éji sötét, Kopár hegyek és virágos völgyek, Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek. A komor észak és a dalos dél, A tikkasztó …
Szenes Hanna: Harmónia Olvass tovább Szenes Hanna: A Galil Hegyeid, Galil, mint más hegyes föld, Legelő, szikla, sárga és zöld. S bordáid közt lenge árnypillék, De ez a hegység nem a Galil még. S mezőid …
Szenes Hanna: A Galil Olvass tovább Gulyás Pál: A néma lomb Oly lázasan ragyog a lomb árnyékos mély szeme! Oly mély, hogy szinte tántorogva tekintek már bele. Mitől ragyog oly lázasan, talán csak nem beteg? Ha …
Gulyás Pál: A néma lomb Olvass tovább Czóbel Minka: Pán szerelme Sipolva megy erdőn, réten, Körülette minden állat, Mint vigan megy, talál egy szép Ingó fehér virágszálat. Lassubb lesz ugráló lépte, Nedves szeme ragyogása, Úgy elbámúl, úgy …
Czóbel Minka: Pán szerelme Olvass tovább Szabolcska Mihály: Hortobágyon Be szép vagy, be szép vagy Édes Hortobágyom, Nincs teneked párod Hetedhét országon, – Sehol a világon. Úgy szeretem benned Az egyenességet, Fölötted lebegő Örök csendességed, – …
Szabolcska Mihály: Hortobágyon Olvass tovább Jékey Aladár: A műhelyben A Múzsa jön. Enyelgve súgja: Jövel szent berkeimbe, várlak. Repülnék s ez a durva gép, ah! Legyötri lelkemről a szárnyat. Agyamban itt, gond fellegében, Elvillanó fényröppenések…. …
Jékey Aladár: A műhelyben Olvass tovább Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Titka teremtésnek a természetbe merűlt el: Vizsgáld ezt s jobban értheted egykor amazt. 1842 őszén Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri versek …
Vörösmarty Mihály: (Titka teremtésnek…) Olvass tovább Sárosi Árpád: Vetések között Hullámzó vetések, Ragyogó harmat-tenger. Mért rejted el a dalt? Amiben hisz az ember. Hallgat a pacsirta, Nem nyilaz fel az égnek. Buvik a bánattal, Nem kell …
Sárosi Árpád: Vetések között Olvass tovább Reményik Sándor: Letört Letört egy ág. A gyümölcseit nem bírta tovább. Saját mosolygó súlya alatt tört le. Mint egy anya… S most valahol Virágzik másodszor és mindörökre. 1934. július 31. …
Reményik Sándor: Letört Olvass tovább Kölcsey Ferenc: Alkonyi dal Nyögve kél az esti szellet, Balzsamillat szárnyain, Csolnakom száll a part mellett Csörgő víznek habjain. Csillag s hold a víz tükrében, Zöld erdő partja mentében, Bokrain …
Kölcsey Ferenc: Alkonyi dal Olvass tovább Somlyó Zoltán: Nap Hogy ömlik a napból, ez aranydarabból a fény! Hogy szórja cikázva, szivemmel cicázva nyilát! Maholnap hiába fogódzom nyilába: kihűl. S egy őszi bús este megdermed a teste… …
Somlyó Zoltán: Nap Olvass tovább Sáfáry László: Fény A sötétség hegyről hegyre lép, és a csillagok is az ég párnái mögé merültek. Csak a nyárfa áll fehéren, mint sorsütötte emberek reménye, és fényével hívja párját …
Sáfáry László: Fény Olvass tovább Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: “Nincs szükség rátok! Már vége a …
Babits Mihály: Magyar szonett az őszről Olvass tovább József Attila: Bánat Hát kijöttem ide, az erdőbe. Lágy libegés, – a levelek zizegnek, mint a röpcédulák. A föld csöndje fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak: Minden hatalmat!… Lombos hajamba száraz …
József Attila: Bánat Olvass tovább Reményik Sándor: Húsvéti versek egy halott erdőről I. A ledöntött templom A gyermekkorom öreg erdejét Kegyetlen kéz fektette le, Nagyszombat estéjére épp. A megmaradt gyér fák között, Mintha nem történt …
Reményik Sándor: Húsvéti versek egy halott erdőről Olvass tovább Petőfi Sándor: Járnak, kelnek sokan zöld erdőben… Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára. De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy …
Petőfi Sándor: Járnak, kelnek sokan zöld erdőben… Olvass tovább Gulyás Pál: Kártyák Bármerre járok, ballagok, csak levelek és levelek, az őszi reggel fényiben villognak és keringenek. Az egyik kalapomra hull, a másik vállamon pihen, a harmadikat én kapom meg …
Gulyás Pál: Kártyák Olvass tovább Reményik Sándor: Telefonpózna Elsorvadt, száraz ágai Mint béna karok, kimerednek. Telefonpózna lett a fa: Hírhordozója embereknek. S a többi közt kell állnia. A többi mind faragott oszlop, Legyalult, kinyalt, sima …
Reményik Sándor: Telefonpózna Olvass tovább Eötvös József: A befagyott visztulához Eljött a tél s rossz napjaid, Befagytál, szép folyó! Jégláncz szorítja testedet S fehér sírtakaró. S kevélyen jár a gaz csoport Szent árjaid felett, Lábbal …
Eötvös József: A befagyott visztulához Olvass tovább