Zigány Árpád: Hogy az alma?
Zigány Árpád: Hogy az alma? – Hogy az alma, hogy a körte, nem drága-e néni? Aztán kérem, hogy nagyon jól tessék ám megmérni! – – Dehogy drága, dehogy drága? két …
Zigány Árpád: Hogy az alma? Olvass továbbVers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Zigány Árpád: Hogy az alma? – Hogy az alma, hogy a körte, nem drága-e néni? Aztán kérem, hogy nagyon jól tessék ám megmérni! – – Dehogy drága, dehogy drága? két …
Zigány Árpád: Hogy az alma? Olvass továbbPongrácz Lajos: Reggel Ha hallom a pásztordudát, Midőn reggel felébredek, Lelkem egy érzés hatja át, S én új életre serkenek. Multat, jövőt, kort feledek, Ismét hallom bölcsődalom! Szivem csendes, mint …
Pongrácz Lajos: Reggel Olvass továbbKerényi Frigyes: Lugasban Ültünk szépen a lugasban, Arcza mellé kedvesemnek Csintalan kis ág hajolt be, Félrehajtja – ujra ott van! Bárha ártogat szememnek, A kis ágat oh ne törd le! …
Kerényi Frigyes: Lugasban Olvass továbbJuhász Gyula: Gyászköntös A szürke unalom barátcsuháját Fölvenni és letenni mindenik nap, Az elgyötört vágy egyhangú imáját Hadarni mindig, míg ajkunk kiszikkad. A régi szerelem foszló ruháját Csókolni mindig és …
Juhász Gyula: Gyászköntös Olvass továbbTóth Árpád: Egy pad elégiája Én pad vagyok, és sok a bánatom, Egész pad lényem belekábul, Elvégre kérem, bár fábul faragtak, Én se vagyok egészen fábul. A Nagyerdőn most, tetszik …
Tóth Árpád: Egy pad elégiája Olvass továbbSzenes Hanna: Kék Mentem keresztül a Margithídon. Nem volt még este, csak alkonyodott, A nap a hegy mögé már lebukott, Levegőt hozott a Duna szele, Budai illat is vegyült bele. …
Szenes Hanna: Kék Olvass továbbTábori Piroska: A százegyedik szoba Ócska szobában vak tükör a polcon, Kopott homály, rég csukott ablakok. De néha meglebben a függöny szárnya, Betör egy régi, tüzes nyár sugara, Messzi fényt …
Tábori Piroska: A százegyedik szoba Olvass továbbGulyás Pál: Küküllőhöz, a mosolygó poétához Hallom, Küküllő, ügyes vagy, két kezed mindenre rácsap. Fúvod a szót, mint a pihét, de amit megmarkolsz, tiéd. Benned megolvad a vas s mosolyod …
Gulyás Pál: Küküllőhöz, a mosolygó poétához Olvass továbbKisfaludy Atala: Vihar előtt Estharangnak hangjainál A nap sötét fellegbe száll, A földmivelő és a méh Sietnek már haza felé. Álmosan cseveg a patak, Elnyugosznak a madarak, A lenge szellő …
Kisfaludy Atala: Vihar előtt Olvass továbbVajda János: Vasúton Megindult a föld alattunk, Vagy magunk előre hajtunk? Hol vagyunk most, a pokolban? Hosszu barlang szája horkan. Csattog, felsikolt a sárkány, Tarjagos füstfelleget hány. Rajzik a szállongó …
Vajda János: Vasúton Olvass továbbSomlyó Zoltán: A tűzfal Az ablakom üres telekre nyílik; lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók, a hintókon szerelmes-éhes macskák, cicázók, fázók, egymásra kacsintók. Egy sárga tűzfal áll csúcsosan, …
Somlyó Zoltán: A tűzfal Olvass továbbHarsányi Kálmán: Lobog a láng… Lobog a láng, a szél sikoltva Paskolja, rázza ablakom… Ni hogy meglibbent az a sárga Gyűrött papír az asztalon, S a többi mind hogy megmeredt! …
Harsányi Kálmán: Lobog a láng… Olvass továbbBárd Miklós: Úrnapján Virágzó fák közt napsütésben, Ki sétámat a külvárosba’ végzem, Azt kérdem: mért e cafatos gúnyák? Hová lettek az ünneplő ruhák? Mért ünnepli itt Úrnapját a condra, Szennytől …
Bárd Miklós: Úrnapján Olvass továbbSomlyó Zoltán: Novemberest Novemberest. A város szélén járok. A Kőrös fázik. Egy kutya ugat. Az íves, bordás, nagy vasúti hídra fakó bánatot ejt a napnyugat. Kabátom szélén kóróvert barázdák. Nagy …
Somlyó Zoltán: Novemberest Olvass továbbKibédi Sándor: Ballagni a juhok után Mint egyszer, – haragudjon, avagy nevessen az ég: vidáman fütyörészni, mogyorópálcával csapdosni a bokrok leveleit s napszállat után hanyatt feküdni a forró füvön, tereferélni …
Kibédi Sándor: Ballagni a juhok után Olvass továbbBabits Mihály: Hajnali szürkület Ez csak az éjnek betegsége… Lesz-e valaha reggelebb? Oly csöndes künn az utca, mint a messze harcterek, csak tompán hallok egy-egy elviharzó gépkocsit, mint távol ágyut, …
Babits Mihály: Hajnali szürkület Olvass továbbCzóbel Minka: A vasút Csúszik-mászik a földeken, Mint egy kigyó, mint egy állat, Maga után, mint a csiga, Hagy egy fényes hosszú szálat. Bebúvik a hegyek közé, Fúrott odújába vész …
Czóbel Minka: A vasút Olvass továbbSzenteleky Kornél: Bácskai éjjel Szabályos sorokban zsendül a vetés a józanság egyeneseket húz az önzés határköveket állít és megbízható lakatot tesz a magtárra. Minden oly hasznos, minden oly józan nagy …
Szenteleky Kornél: Bácskai éjjel Olvass továbbReményik Sándor: Torkolat Egy utca visz a hegynek fölfele, A partját két oldalt házak szegik, Aztán aranyban fürdő őszi kertek Vonultatják fel kerítéseik’. Mögöttük gyümölcs érik hangtalan’, S az egész …
Reményik Sándor: Torkolat Olvass továbbAmbrus Balázs: Oly szépek… Oly szépek a nyárvégi esték, A kék levegő csupa lágyság, Az este megvetette ágyát, Lefekteti kifáradt testét. Nektek nem fáj az esték búja? Az alkony mély …
Ambrus Balázs: Oly szépek… Olvass tovább