Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Reményik Sándor: Azután… A porba vegyül könnyünk, vérünk. Jajunk a végtelen felissza, Mi nem jövünk ide vissza. Mi elmegyünk, ki tudja merre… messze, Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak, Valahol örök …
Reményik Sándor: Azután… Olvass tovább Lithvay Viktória: Ferenczy Teréz emléke Ifjú valál, de nem volt örömed, Szívedben csak a fájdalom lakott. Mások alig ösmernek könnyeket, S neked az ég oly sok könnyet adott! Panaszra ajkad …
Lithvay Viktória: Ferenczy Teréz emléke Olvass tovább Ábrányi Emil: Névtelen sír. A temető zugában Vetettek neki ágyat, A többiektől távol… Talán hogy nyomorából Ne vessen rájuk árnyat! Ah, nem siratta senki, És gondját sem viselték! Mikor ledőlt …
Ábrányi Emil: Névtelen sír. Olvass tovább Reményik Sándor: Én elengedtem… „Nem, mégsem engedem el a kezét!” Írta, mikor már szinte haldokoltam. S megértették egysoros levelét Akkor az égben s a pokolban. Sikoltása forró szélvész gyanánt Becsapta …
Reményik Sándor: Én elengedtem… Olvass tovább Vajda János: Emléksorok Elmulni ily pillangó lét után! Eltünni és nem tudni, hogy hova? Megsemmisülni, mindörökre tán; Nem látni többé a napot soha! Ember, mulandó, koldus vagy király, Emeld föl …
Vajda János: Emléksorok Olvass tovább Sárosi Árpád: A halál utja Rőt süvegén beteg bokréta, Októbervégi bus virág. Nem válogat, palota-város, Vályog falu: csak neki vág. Gyász-köpenyét, ahol ledobja, Gazdagodik a temető… Vig a legény, valahol …
Sárosi Árpád: A halál utja Olvass tovább Petőfi Sándor: A koldús sírja Mint vadállat, mely halálát sejti, A vén koldús puszták közepébe Bujdosott, és élte maradékát Ott a puszták közepén tevé le. Holttestéhez a szegénylegények Elvetődtek, néki …
Petőfi Sándor: A koldús sírja Olvass tovább Sárosi Árpád: Ezüst kapu Várt már, a végső élet-állomás. Nem volt szava komoly marasztalásra. Ki menni készül, itt e partokon Mi kedves néki, mindenét elássa. Alattam vizek békés mélyei. Podgyászom …
Sárosi Árpád: Ezüst kapu Olvass tovább Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután Halálba hívó délután. Alélt keblén pihenteti a néma délt. Kénsárga légbe forróság inog, őrjöngenek a buja jázminok. Fülledt magány. Halotti utcasor. Füstöl a föld, akár …
Kosztolányi Dezső: Halálba hívó délután Olvass tovább Bartók Lajos: Tavasszal szeretnék meghalni… Nem az ősz hervadó, szomoru alkonyán, Midőn csüggedt a lomb, s néma a csalogány, S a napban láng nem ég, se földben szerelem: De míg …
Bartók Lajos: Tavasszal szeretnék meghalni… Olvass tovább Juhász Gyula: Halálos ének Minden este, hogy az ágyba fekszem, A halállal ismerkedem én, Angyalszárnya megsuhog felettem, Kettős szárnya: emlék és remény. Mert emlékszem: volt találkozásunk Híd karfáján és pisztoly …
Juhász Gyula: Halálos ének Olvass tovább Czóbel Minka: Örökre, mindörökre Ha érzésed, ha vágyad van, Temesd el hűs magányba, Megfejthetlen titok marad A boldogság talánya. Hiába űzöd – elvonul Csalóka, szürke ködbe, S te tőle …
Czóbel Minka: Örökre, mindörökre Olvass tovább Ányos Pál: A lenyugovó naphoz Már Febus eljárván feldünk kerekségét, Éjszaki tengerbe mártya fényességét! Bágyodt sugarakkal festi a világot, Mert már kerék sarkán félig áltol hágott. A távul kékellő hegyek …
Ányos Pál: A lenyugovó naphoz Olvass tovább Ady Endre: Másokért halunk meg Hogy megnőnek a dolgok, Ha az ember már törpül: Mindenki óriás lesz S egy ránk-bámuló körbül Kiáll a középre valaki. Valaki, kit szerettünk, Vagy talán …
Ady Endre: Másokért halunk meg Olvass tovább Ady Endre: A halál lovai Holdvilágos, fehér uton, Mikor az égi pásztorok Kergetik felhő-nyájokat, Patkótlanul felénk, felénk Ügetnek a halál-lovak. Nesztelen, gyilkos paripák S árnyék-lovagok hátukon, Bús, néma árnyék-lovagok. A …
Ady Endre: A halál lovai Olvass tovább Dsida Jenő: Fáraók sírja felé Egyszer megtalálnak. Meg kell találjanak. Holdas éj lesz a sivatagon. Két karom, ujjaim kimerednek a homokból – Lebontják, ássák a fövenyt és megtalálnak: a szívemet …
Dsida Jenő: Fáraók sírja felé Olvass tovább Lithvay Viktória: Ferenczy Teréz emléke Ifjú valál, de nem volt örömed, Szívedben csak a fájdalom lakott. Mások alig ösmernek könnyeket, S neked az ég oly sok könnyet adott! Panaszra ajkad …
Lithvay Viktória: Ferenczy Teréz emléke Olvass tovább József Attila: Lovas a temetőben Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel, Kit csókkal vár a Nap leánya, Kitárul két temetőkapu S belovagol búsan-frissen Az álmok kapitánya. Bukott vezér, könnyet is hullat, …
József Attila: Lovas a temetőben Olvass tovább Reményik Sándor: Barátkeselyű A törpefenyők szívós karja közt Feküdtem önfeledten. Síri csend, csúcsok csendje vett körül. A tekintetem, ahogy fölvetettem Találkozott egy óriás madárral. Kiterjesztett, két mozdulatlan szárnnyal A nagy …
Reményik Sándor: Barátkeselyű Olvass tovább Gárdonyi Géza: E Föld E Föld, – ez nem a gyönyörök tanyája a lelkünk itt csak iskoláját járja: ha szenvedni és tűrni megtanul, szárnyát felölti, s mennybe szabadul. Gárdonyi Géza: …
Gárdonyi Géza: E Föld Olvass tovább