Vers, versek, szerelmes versek, anyák napi versek, karácsonyi versek, születésnapi versek, mikulás versek, apák napi vers, rövid versek, vers mindenkinek.
Czóbel Minka: Fátyol Mért háboritnátok, Csekély gondolatok? Jövőt nem kérdezek Múltat nem kutatok. Csak megyek utamon, Ki tudja hol vége? Esténként felnézek A csillagos égre. Sohsem téveszt útat Millió csillagja, …
Czóbel Minka: Fátyol Olvass tovább Vörösmarty Mihály: Atyám sirjához Feléd borongnak, bús temető, komor S vad képzetekben éji keserveim; Feléd, hol elhúnyt jó atyámat Sír födi, és füzeid takarják. Oh, a kegyesség szendereg ott maga, …
Vörösmarty Mihály: Atyám sirjához Olvass tovább Salamon Ernő: Nóta A hegyi útak sárosodnak, jajjonghatsz szived szerint, szegényember ősszel hal meg mindig ősszel rendszerint, mindjárt temethetsz megint. Salamon Ernő: Nóta Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri …
Salamon Ernő: Nóta Olvass tovább Pósa Lajos: Kati néni Áldott volt a szive, áldott volt a lelke, Ajtaját hiába senki se zörgette. Mindenkin segitett szives jó’karattal, A mit jobbja nyujtott, soh’se tudta a bal. Hogyha …
Pósa Lajos: Kati néni Olvass tovább Kerényi Frigyes: Halál Vidám a vándor, kedv s öröm Vonul fel homlokán, Pihenni hogyha hantra dől, Egy hő nap alkonyán. S ha forró éltünk alkonyán Int tulvilági kéz – Nyugvó …
Kerényi Frigyes: Halál Olvass tovább Arany János: Áj-váj Vagy a tüdő, vagy a máj, Vagy a szív, de az a táj! Érzem, szorul, feszül, fáj. Ettől csappan meg a háj: Ez mondja majd nekem: állj! …
Arany János: Áj-váj Olvass tovább Csokonai Vitéz Mihály: Az álom Boldogok azok, akik úgy alusznak, hogy többé fel nem ébrednek. Sőt ez a kívánságom is haszontalan, ha az álmodozások ostromolják a sírhalmokat. Préd. 3: 19, …
Csokonai Vitéz Mihály: Az álom Olvass tovább Sipos Domokos: Vágtat a halál Az semmi, hogy én meghalok! Csak ne tudnám, hogy fiam nyomában is kocog a Halál. Fél szemmel olykor felé néz, Úgyis tudja, hogy egyszer rátalál. …
Sipos Domokos: Vágtat a halál Olvass tovább Bajza József: Cynthiához Ketten virasztunk néma éjben: Te alvó pásztorifjadat, Én e sírboltnak ajtajánál Elhervadt szép halottamat. Örvendj, tenéked majd fölébred, S ismét birod szerettedet; Nekem nem adja vissza sem …
Bajza József: Cynthiához Olvass tovább Petőfi Zoltán: A halál Gyötrelmes, keserű a halál a vigadozóknak, S édesen enyhítő, akinek élte keserv. 1863 Petőfi Zoltán: A halál Még több vers: Karácsony vers Szilveszteri versek Farangi …
Petőfi Zoltán: A halál Olvass tovább Ligeti Ernő: Scherzo Gondolni reá iszony: Meghalok én is bizony, – Itt nyugszik Ligeti Ernő. Síromon virág, ha felnő, Könnyelmű széllel játszadoz. Nagyszerű nap süt vígan. Fekszem hanyatt a sírban. …
Ligeti Ernő: Scherzo Olvass tovább Vörösmarty Mihály: A gyáva gonosz Nem hihetem, hogy félt meghalni Gonosz Peti: önkényt Halt meg ijedtében a szomorú fa előtt. Pest, 1824 Vörösmarty Mihály: A gyáva gonosz Még több …
Vörösmarty Mihály: A gyáva gonosz Olvass tovább Czóbel Minka: Delelő Rászállt a déli nyugalom a földre, Halványabb, lágyabb lett a nádas zöldje. Megfoghatatlan tájkép: – nád felett Átlátszó, párás, zord, kemény hegyek, S elől egy rét – …
Czóbel Minka: Delelő Olvass tovább Czóbel Minka: Nocturne Zavargó földi életünk Jó, mert jobbat nem ismerünk. Csendes halál, rossz nem lehet, Bevégzi majd az életet. A holnap jő – mi lesz velem? Nem várom és …
Czóbel Minka: Nocturne Olvass tovább Endrődi Sándor: Itt hagylak… Itt hagylak, életem virága, S neved suttogva, neved áldva, Leszállok a nagy éjszakába. Nem látsz, nem hallasz soha többé, Porló szívem a szörnyű csöndé, A Nirvánáé …
Endrődi Sándor: Itt hagylak… Olvass tovább Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép Rám omlik az éj, arcomra, szivemre Nem mint sziklatömbök lavinája, Mint lágy, fekete selymek fodros hulláma Száll-száll a hangtalan Éj. Rémei nincsenek, – …
Sárosi Árpád: Az éj, ha szobámba lép Olvass tovább Samarjay Károly: Megyeri Az ég örök egyformasága közt Unatkozának már a szellemek, És megkérték Jupitert: szerzene Mulatságot, hogy földerüljenek. Jupiter a földre külde hírnököt, Megyerit az egekbe hívta föl, S …
Samarjay Károly: Megyeri Olvass tovább Havas Gyula: Sírvers Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét lelkemben illatozza még az emlék, sírtam, nevettem és szerettem nemrég, e drága földön nyughatatlan vendég. De rég volt, szent ég! Most egyedűl …
Havas Gyula: Sírvers Olvass tovább Reményik Sándor: Anyám testamentuma Mellette ültünk ketten kétfelől, Mikor nehezen megmozdult a hangja: „Ha meghalok, – légy anyja” Már nézni nem tudott a barátnőre, Életében egyetlen barátnőre, De tudta, kire …
Reményik Sándor: Anyám testamentuma Olvass tovább Czóbel Minka: Kegyelem Ki látja e viharzó képet? Az utakon zavargó népek Menekülnének – hova? – távol – Nem menekülnek a haláltól! Őket itt, ott, mindenhol várja. – Hervadt mezőket …
Czóbel Minka: Kegyelem Olvass tovább