Szemere Miklós: Életutam
Szerte bolygok én az
Élet vadonában,
A csalfa örömet
Üzöm gyors futtában;
De rabul sovár szivemhez
Őt nem füzhetem soha;
Most közel van, ujra rebben,
Vésztől ingó rengetegben
Mint a lombok szarvasa.
Szerte bolygok én az
Élet folyamában;
Örömet halászok
Zugó hullámában:
De csak alig illettem még
A folyó aranyhalát;
Mint a hulló csillag éjjel,
Ragyogó tündérszökéssel
Mélybe tünik csalárd.
Szerte bolygok én az
Élet pagonyában,
Örömre teszem ki
Léptem, zöld bokrában;
De csapongó szellemszárnya
Földhöz csak perczig ragad,
Ujra mennyre száll csattogva,
S gyönge lépvesszőmön fogva,
Egykét halvány toll marad.
Szemere Miklós: Életutam
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink