Szalay Fruzina: Éj
Szalay Fruzina: Éj A nagy városra lankadt csend hajolt, Az utcán elcsitult a nesz, Ezüstöskék ottfenn az ég; a hold Órája ez. A fák felett sohajtó szél csap át, A …
Szalay Fruzina: Éj Olvass továbbSzalay Fruzina versek
Szalay Fruzina: Csend
Szalay Fruzina: Csend Váratlanúl, ugy néha-néha, Reánk borúl halk csend árnyéka. Csodás érzéstől megkapatva, Elnémulunk egy pillanatra. És elcsitúl egy percre minden, Mi lázongott vagy fájt a szívben; Kétség, búbánat …
Szalay Fruzina: Csend Olvass tovább Szalay Fruzina: Legédesebb
Szalay Fruzina: Legédesebb A napot is legjobban szeretem, Midőn legelső ténye megjelen, Ám ő, a végtelenben valahol Még távol kóborol. Legkedvesebb talán a várt öröm, Midőn még át se lépte …
Szalay Fruzina: Legédesebb Olvass tovább Szalay Fruzina: Rossz óra
Szalay Fruzina: Rossz óra Igen, a kikelet jövetelét érzem, De ma közeledtét nem köszöntöm én, Gyötör ez a zsongás a remegő légben, A ragyogó, éles tavaszi fény! Nem lágy hízelgéssel …
Szalay Fruzina: Rossz óra Olvass tovább Szalay Fruzina: Március
Szalay Fruzina: Március Szürkül a hónak bársony leple, Fehér szépsége tovatűnt, Valami hamvas szín belepte Az egész tájat odakünt. Fázós madár, dermedt a szárnya, Gunnyaszt, a vadsom ágbogán. Hiába …
Szalay Fruzina: Március Olvass tovább Szalay Fruzina: Havasi gyopár
Szalay Fruzina: Havasi gyopár Bércek szabad, magányos ormán, Mely a magas egekbe vág, Örök hó bársony leplét hordván, Nyit egy csodás fehér virág. Feléje halk szellők se járnak, És hozzá …
Szalay Fruzina: Havasi gyopár Olvass tovább