Szalay Fruzina: Március
Szürkül a hónak bársony leple,
Fehér szépsége tovatűnt,
Valami hamvas szín belepte
Az egész tájat odakünt.
Fázós madár, dermedt a szárnya,
Gunnyaszt, a vadsom ágbogán.
Hiába mondod: Nemsokára
Ujjonghat majd a csalogány.
Komor felhők nehézkes árnya
Egy-színbe vonta az eget.
Hiába mondod: Nemsokára
Tavaszi napsugár nevet.
Nézd, e borongó égi boltot
Fel nem deríti semmi sem!
Jön a tavasz? Hiába mondod,
Én nem hiszem, ah, nem hiszem!
Szalay Fruzina: Március
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink