Szabolcska Mihály: A Grand Caféban
Sír a nóta, magyar nóta,
Muzsikálnak este óta
Messze, messze idegenben,
Mesebeli tündérkertben,
Egy párizsi fogadóba’;
– Fogadóba’!
Mennyi érzés, mennyi bánat!
Szíve van tán a nótának,
Oly szomorún sirdogálja:
Miben áll a mulatsága
Kondoroson a bojtárnak,
– A bojtárnak.
A teremnek minden lángja,
Mintha pásztortűzzé válna.
– Csak itt lent a cifra lányok,
Fényes urak, asszonyságok
Nem figyelnek a nótára,
– A nótára.
Nevetgélnek, beszélgetnek,
De ők arról nem tehetnek.
– Tudja a jó Mindenható,
Mi is azon sírnivaló,
Hogy a ménes ott delelget,
Valahol a csárda mellett,
– Csárda mellett.
Szabolcska Mihály: A Grand Caféban
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink