Somlyó Zoltán: Dzsungel
A gyötrelmes hétköznap-élet
nem nézi: állat-é vagy ember…
Igát kovácsol a fénybül is
s a csalánt virágként kínálja…
Nem kíméli a szem szent tükrét,
beléröhög ördögi daccal.
A szívből is lábat csinál,
hogy önmagunk elől is fussunk…
Így szaladunk, mint a majom,
négylábon, s búnk fájára mászunk…
S néha, mint őserdei vad,
alázott fogunk csattogtatjuk.
Test: közönségesség vagyunk!
Mert ránkparancsolta az élet!
…de a lélek néha azért
mégis kicsap lángként belőlünk.
Éj hull a mély dzsungel fölé,
a majom ott lóg a kenyérfán
és a bozót fölött a hold
ezüsttányért kínál elébe…
Torkán valami furcsa hang
énekszerűen ömlik széjjel
s a hold ezüsttányérjáról
a majom lakmározni kezd el…
Somlyó Zoltán: Dzsungel
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink