Somlyó Zoltán: Boszorkányos éj ⋆ Versek mindenkinek

Somlyó Zoltán: Boszorkányos éj

A város csatakos. Sötét a lámpasor.
– Fiatalúr, az éjjel jól megáztál.
Nedvesen csillog pár sötét torony
s a szél a síkos háztetőkön mászkál.

Két mezítelen karját kétfelől
emeli, ejti gyáván hadonászva.
Most átugrott egy egész uccasort;
most leguggolt egy sötét, magas házra.

Most tápászkodik; újra lábraáll.
Ott egy eresz, – ijedten áll felette:
mi lehet ott?… Egy boszorkány talán
a seprüjét futtában ottfeledte.